Magyar Katolikus Lexikon > S > szemantron


szemantron, szémantron, szemantérion, szimantron (gör., a szema, 'jel' szóból): öntött ércrúd, melyet fakalapáccsal ütve a zsolozsmára és az étkezésre adnak jelet a keleti szertartású kolostorokban (→jeladás). A deszkából készült ~ neve: talanton. Oroszo-ban idővel a →harang kiszorította. Az →iszlám ter-én, ahol a harang tiltott volt, nemcsak ktorokban, hanem falvakban is használták harang helyett.  **

Kühár-Radó 1933:366. - Onasch 1981:333.