Magyar Katolikus Lexikon > H > Harang


harang (lat. campana, clocca, nola, signum, vas; gör. kodon): fordított serleg alakú, fölfüggesztett, zenei hangot adó jelzőeszköz. Méreteiben különbözik csak a →csengettyűtől. - A legenda szerint Paulinus, a Campana tartomány-beli Nola pp-e egy álom alapján találta fel, s csináltatta 394. VII. 13: városa számára az első nagyobb ~ot. Az idők folyamán a rézércekben gazdag Nola ~öntése nagy hírre tett szert. Innen származik a ~ latin neve: campana, a kisebbeké: nola. - Elő-Ázsiában azonban már a Kr. e. 1. évezredben használtak ~ocskákat. Asszíriai és egyiptomi ásatásokon kerültek ilyenek elő. A főpapi és fejedelmi ruhák egyik jellemző, hatalmat jelképező dísze volt a csengettyű. Ilyenek voltak Áron efodja palástjának alsó peremén is (Kiv 28,33-34; 39,25-26). A görögöknél és a rómaiaknál is a magasabb rang jelvénye a csengettyű. Jelesebb események hírül adására már nagyobbakat is használtak. Mo-on a Kr. e. 5. sz. szkíta sírokban találtak csengettyűket (Gyöngyös, Nagytarcsa), melyek vsz. a halotti kocsi tartozékai voltak a gonosz szellemek elűzésére. Nagy Konstantin (ur. 306-337) és keleti uralkodótársa, Licinus 312: a →milánói ediktumban biztosította a szabad vallásgyakorlatot a ker-eknek, ettől kezdve a ~ fokozatosan kapott szerepet a ker. egyh-ban. Tours-i Szt Gergely (540-94) említi, hogy Gallia plébtp-ai rendelkeztek ~okkal. Ált. használatát az Egyh-ban Sabinianus p. (ur. 604-06) rendelte el. Megparancsolta, hogy nappal 4x, éjjel 3x adjanak jelt ~gal, és az istentiszteletre ~szóval hívják a híveket. - A keleti egyházban az 5-6. sz-tól használtak ~ot a zsolozsma és az istentiszt. jelzésére. Profán használata miatt Bizáncban nem terjedt el igazán. A →Hagia Sophia-tp. 12 bronz ~ját I. Orso velencei doge ajándékozta 865: Baszileiosz bizánci cs-nak, aki külön e célra emelt tornyába helyezte el azokat. A ktorokban a 11-12. sz-tól a ~ mellett megjelent a →szémántérion mint jeladó eszköz. Mivel az →iszlám tiltja a ~ot, Bizánc eleste után használata elsorvadt. Oroszo-ban ez a tilalom nem volt érvényben, a 11. sz-tól a →harangöntés és a →harangozás a vallásosságban oly fontos szerepet kapott, mint sehol másutt. Hatalmas ~tornyokat építettek, melyekben ~ok sokaságát helyezték el, és az alkalmakat pontosan jelző, csodálatos hangzású harangozás-rendszert alakítottak ki. - Mo-on a ~ok használata a kerség elterjesztésével egyidejűleg honosodott meg. Az első térítők hozhatták magukkal, ill. már itt öntötték azt a ~ot, amelyet Csolnok határában 1966: egy traktor ekéje vetett ki a földből, s amelyet a 11. sz. 1. felében (esetleg még a 10. sz. végén) készítettek. Ez Eu. legidősebb, ma is megszólaltatható bronz~ja. 1991. VIII. 16: Esztergomban II. János Pál p. szentmiséjén ezzel ~oztak. Az Árpád-házi kir-ok korában már ált. volt a ~ok használata, amiről többfelé (Pusztaszer, stb.) talált ~öntő gödrök tanúskodnak. A hazai harangöntés első virágkora a 14-15. sz. volt. A tör. hódítás terjedésével azonban a Felvidékre (Pozsony, Besztercebánya, Kassa, Eperjes) és Erdélyre (Brassó, Nagyszeben) korlátozódott. A tör. uralom megszűntével No-ból, Au-ból sorra vándoroltak be mesterek (1690: Budára Johann Nuspickher), s főként a ppi székhelyeken létesítettek műhelyeket. Ezzel a mo-i ~öntés 2. virágkora indult. ÉK-Mo-on a 18. sz. végén és a 19. sz. elején az erdélyi Rettegen (Belső-Szolnok vm.), majd Tasnádon (Közép-Szolnok vm.) lakó vándormesterek öntöttek ~ot, majd a 19. sz. 1. felében Kisgejőcön (Ung vm.) és Fülesden, Mándon (Szatmár vm.) lakó kisnemesek. 1860 k. még 20-nál több mester működött az országban. A 19. sz. végére azonban néhány mester a műhelyét üzemmé fejlesztette, és a vasúti hálózat kiépülésével piacát az egész országra kiterjesztette. A hagyományosan dolgozó kézműves mesterek nem tudtak velük versenyezni, számos műhelyük bezárt. Az I. vh-t követően a rekvirálások okozta hiány pótlására a nagy világgazd. válságig ismét óriási lendületet vett a ~öntés (1924: 4 üzem és 3 kisebb műhely össz. 1000-nél több ~ot öntött). A II. vh-t követően már csak 2 mester (újból csak kézműipari körülmények között) dolgozott (Szlezák László és Szlezák Ráfael), de halálukkal (1954 ill. 1959) rövid időre megszűnt a ~öntés Mo-on. 1960: Gombos Lajos (Szlezák László mostohafia) egyik munkása, Ducsák István nevén nyitott műhelyt Őrszentmiklóson (ma Őrbottyán), melyet 1970-től már a saját neve alatt üzemeltetett. Fia, Gombos Miklós ugyancsak Őrbottyánban tart fent műhelyt. -

A ~ anyaga ált. bronz (78% réz és 22% ón ötvözete; a ~ hangjának ezüsttel való javítása csak hiedelem). Korai ~ok (pl. a kölni múz-ban őrzött „Saufang”) vaslemezből is készültek. 1854 óta öntenek acélból is ~okat (legelőször a no-i Bochumban). Hazánkban nagyobb számban találhatók az I. vh. után Diósgyőrben készültek. Olcsóbbak voltak a bronz~oknál, és nem rekvirálták őket. Kisebb ~ok kivételesen sárgarézből is készülnek. Az 1970-80-as években a Jeney Tibor-Oborzil Edit iparművész házaspár alumínium~ok öntésével kísérletezett, ~jaikból néhány II. János Pál p. 1991-es lelkipásztori látogatásán a Hősök tere oltárát díszítette. Kuriózumként készülhetnek kisebb ~ok ezüstből, kerámiából (pl. porcelánból - meisseni városháza) és üvegből is. - A ~ a vele együtt öntött koronájával van a járomhoz rögzítve, amely a ~ lengésénél ellensúlynak is szolgál. Eredetileg a járom és az egész ~szék, amelyre a járom révén fel van függesztve a ~, fa volt. A 19. sz. közepe óta azonban ezeket már rendszerint vasból készítik, bár ez, mivel rezonál, némileg kedvezőtlenül befolyásolja a ~ hangját. A fa járom tengelye egyenes, és ennek aljához van a ~ a korona 6 (kisebb ~oknál 4) fülén keresztülfűzött vas hevederek segítségével fölfügesztve. A 17-18. sz: a füleket sokszor emberfej alakra dolgozták ki. Egészen kis ~ok koronáját lapos nyelv képezi, amely belenyúlik a járomba és ahhoz egy szegecs erősíti. Ugyancsak a 19. sz. közepe óta a ~öntők többfelé (így pl. Mo-on) áttértek a tárcsás korona készítésére, amelyet karmos csavarokkal erősítenek a járomhoz. Ezek meglazításával lehetséges a ~ot, ha az ütő egy helyen már erősen megkoptatta, elforgatni. Az I. vh. után a ~öntők sok esetben lefűrészelték a régi ~ok füles koronáját, és tárcsásat csavaroztak a helyére. Ezzel sok szép régi ~ot vetkőztettek ki eredeti alakjából. A vas járom tengelye gyakran megtört, aminek következtében a korona, sőt sokszor a ~ felső része is a forgási tengely fölé kerül, ezért lengetéskor a ~ alsó részével ellentétes irányba mozdul ki. A ~ tartozéka a test belsejében mozgó kovácsolt vas ütő (nyelv, szív), amely lengetéskor egyenes tengelyű járom esetében a testtel azonos irányba mozog és a maximális kilengési helyzetben üti meg a ~ot, míg megtört járom esetében ráesik a ~ falára. A Mo-on napjainkban alkalmazott legtöbb mechanikai meghajtási módszer nem tudja megfelelő mértékben lengetni a ~ot, ezért az ütőt (rugós megoldással) ki kell kötni. - Bár a legrégibb ismert eu. bronz ~on (San Canziano-i ~, Róma, Vat. Múz.) is volt bevésett felirat (a ~ erősen korrodált állapota miatt nem olvasható), ennek alkalmazása csak a 14. sz-tól kezdve terjedt el. A kiöntött domború betűkből álló (ritkán bevésett) feliratok eredeti helye a ~ válla. A késő kk. ~okon vallási vonatkozású, gyakran Szt János evang-ára emlékeztető szövegek találhatók. Eu-szerte, így Mo-on is igen ált. volt az „OREX GLORIE VENI CVM PACE” (sic!) felirat v. annak változata. Gyakori még a „DEVS HOMO FACTVS EST” (az előbbivel kombinálva is), „AVE MARIA GRATIA PLENA”, „IESVS NAZARENVS REX IUDEORVM” felirat, v. egyszerűen csak a 4 evangélista neve. Ezekhez a 15. sz-tól kezdve sokszor az öntés éve is járul. A 17. sz: ált-sá vált, hogy a ~öntő a ~on megnevezte magát, az öntés helyét és azt, hogy kinek a tiszteletére öntötték. Amennyiben nem készen vett ~ról van szó, a megrendelő donátorra, egyhközs-re vonatkozó felirat is szokott szerepelni. A 19. sz. közepe óta igen bő feliratokkal is ellátták a ~okat, és ezeket a ~ oldalán helyezték el. A köztudattal ellentétben a „vivos voco, mortuos plango, fulgura frango”, azaz 'az élőket hívom, a holtakat elsiratom, a villámokat megtöröm' felirat v. változata Mo-on csak a 19. sz. elején honosodott meg, de azóta sem vált gyakran alkalmazottá. - A ~ felületét a 14. sz-tól kezdve domborműves (ritkán bevésett) díszítésekkel is ellátták. Az erdélyi kk. szász mesterek (no-i hatás alapján) búcsús jelvényeket is alkalmaztak erre. A mo-i késő kk. ~ok derekán gyakran található körbefutó, indás díszű szalag. A 17. sz-ra ált. lett a ~ vállát (a felirat felett és alatt) stilizált virágos, fonatos, stb. frízzel díszíteni.

A 15. sz-tól kezdve egyre gyakrabban fordulnak elő a ~ derekán figurális domborművek (feszület, sztek képe, stb.). Mo-on leggyakrabban Szűz Mária, Szt Flórián, Szt Vendel, Szt Donát, Nepomuki Szt János, a lélek~okon Szt József ábrájával találkozunk. Újabban kedveltek az Árpád-házi szentek képei is. A domborművek művészi szintje az öntő v. az alkalmazott művész tehetségétől függött. - A ~ hangja alakjának és a méretei (átmérő, falvastagság) arányának függvénye. A harmonikus hangzás keresésével a ~ok alakja az idők folyamán változott. A legrégibb (8-11. sz.) eu. ~ok méhkas alakúak voltak (a Csolnokon talált ~ is). A 12. sz: cukorsüveg alakúakat készítettek. Ezek még disszonáns hangfelépítésűek voltak. A 14-15. sz: alakult ki az ún gótikus alak, amely csekély eltérésekkel ma is a szabványos ~ alakot képezi. A hangzás ereje és telítettsége az öntvény vibrációs képességétől függ. A bronz a legjobb öntvény; kb. 3x akkora a vibrációs képessége, mint a vasnak v. acélnak. A hang magassága a ~ nagyságától (azonos külső méretek esetén a falvastagságától) függ. A gótikus alak nem ad természetes felhangokat, hanem az orgonához hasonlóan ezeknek a helyetteseit, melyek akusztikailag nem tiszták. A ~ megütésekor rövid időre erős ütési hang csendül fel. Ez a valóságban nem létezik; műszeres úton nem mutatható ki. A ~ testének különböző részeiből kibocsátott hangokból a fülünk (más vélemények szerint az agyunk) alakítja ki. Annál tökéletesebb a ~ hangja, minél konszonánsabbak ezek. Ezt követően a ~ rövidebb-hosszabb ideig zümmögő utóhangot ad. A hagyományos alakú ~ hangjai moll akkordot alkotnak. Dúr ~okat csak az utóbbi évtizedekben alakítottak ki egyes mesterek. - A ~okat a tp-okkal egybeépített v. a tp-ok közelében álló tornyokban, zárt v. nyitott ~lábakban v. csak egyszerű fa (újabban vas) állványokon helyezik el. Városokban a nagyobb tp-oknak Eu-szerte több, akár 10-12 ~juk is van. Mo-on falusi tp-okban legtöbbször 3 ~ szól, kisebb egyhközs-ekben gyakran csak 2 v. 1. A világháborús →harangrekvirálások miatt az 5 ~ú állomány ritka. Több ~ esetében kívánatos, hogy ütési hangjuk konszonáns legyen. - A sérült ~okat csak újabban tudják egyes szakemberek különleges és körülményes eljárással úgy meghegeszteni, hogy visszanyerjék hangjukat. Az „átöntés”, „újraöntés” a régi ~ megsemmisítését és újnak öntését jelenti, nem is mindig a régi ~ anyagából. - Az egyh. tulajdonában lévő ~ok rendeltetése a híveket istentiszt-re és szokásos időpontokban imára hívni (rádiós és elektronikus helyettesítés, mint pl. a mohamedánoknál, tilos). Az egyh. rendelkezések ellenére ~okat a polg. életben is sokfelé alkalmaztak. Régebben a városoknak is volt saját ~juk, melyekkel a tanácsülésekre hívták a tagokat. A II. vh-ig ~ot használtak a munkakezdés, déli pihenő jelzésére sok uradalmi majorban, v. hajók indulásának, a 19. sz: a vasútállomásokon a vonatok érkezésének és indulásának tudtul adására. - A ~ok tisztelete igen mély a nép mindennapi és érzelmi életében. A ~ot, hangját, névadó szentjének kultuszát mágikus elképzelésekkel is körülveszik. A ~ról lecsiszolt fém az eskórt és a lázat, a fémből készült kenőcs a sérvet gyógyítja. Aki a ~ra írja a nevét, annak elmúlik a rekedtsége. A vándorló ~ legendájában és a Rómába való nagyheti eltávozásában a ~ életre kel. - Az Eu-szerte ismert ~mondák Mo-on is elterjedtek: a meglévő régi ~ot a víz hozta (Nógrádszakál, Verseg), vízben találták (Zabar, Keszthely); disznó túrta ki a mocsárból (Berekeresztúr, Örvény); a török (v. más ellenség) elől vízbe vetették, majd idővel onnan kiemelték (Gyöngyöstarján, Balaton), ill. nem találták többé (Csór, Lónya); két, kincsekkel teli összeforrasztott ~ot egyszer már majdnem kihúztak egy kútból, de visszaesett (Pusztaföldvár, Harkakötöny); a jeles ünnepekkor a föld mélyén megszólal a falu régi ~ja (Csatka, Gesztely). A földben talált ~ mondájának hazánkban annyiban van tárgyi alapja, hogy 19 esetben hiteles adatunk van arról, hogy kk., tehát tör. időkben elrejtett ~ot vetett ki ásó v. eke a földből. Ezek közül 13 ma is megvan, 3-at rendszeresen használnak is. - A világ legnagyobb ~ja Moszkvában van: 1653: öntötték, súlya kb. 202.000 kg. Sohasem szólalt meg, az oldalából egy darab kitörött. A Kremlben az Ivan Veliki-torony mellett egy talpazaton áll, kápolnának volt berendezve. -

Mo. legnagyobb ~jai: 1. Budapest, Szt István-bazilika, Szt István és Szt Imre-~. Öntötte Rudolf Perner, Passau (Németország), 1990. Átmérője 242 cm, súlya 9250 kg. Ütési hangja fo. A németek ajándéka a II. vh. során hadi célra igénybevett Szt Imre-~ helyett. 2. Szeged, Fogadalmi tp., Szt Gellért v. hősök ~ja. Öntötte a Rincker cég, Sinn (Németország) (a „~művek R.T. öntött engem F. W. Rincker által Budapesten” felirata ellenére), 1927. Átmérője 245 cm, súlya 8537 kg. Ütési hangja eo. 3. Esztergom, Székesegyház, Nagyboldogasszony-~. Öntötte Szlezák László, Budapest, 1938. Átmérője 218,5 cm, súlya 5827 kg. Ütési hangja geszo. Hazánk legrégibb, ma is működő ~ja Velemér (Vas m.) ref. tp-ának tornyában van. Évszám nélküli, de megfejthetetlen felirata betűinek típusa alapján legkésőbb a 15. sz. 1. feléből való. Kat. tp-ban a legrégibb Pornóapátiban (Vas m.) van; 1492: ismeretlen mester öntötte. - Az európaitól teljesen függetlenül és korábban fejlődött ki K-Ázsiában a ~öntés, amely már akkor igen magas szintet ért el, amikor Eu-ban épp hogy meghonosott. Így K-Ázsia legnagyobb, gazdagon és igen szépen díszített ~ját 771: öntötték. Átm-je 227 cm, magassága kb. 375 cm, súlya kb. 25.000 kg. Ezeknek a ~oknak az alakja tojáshéjszerű. Nem lengetik őket; egy fa doronggal az oldalukat kívülről megütve szólaltatják meg. B.H.Cs.-P.P.

Késmárky István: A ~okról. Bp., 1894. (Dissz.) - Pallas VIII:669. - LThK IV:962. - Kirschbaum II:162. - Patay Pál: Régi ~ok. Bp., 1977. - Onasch 1981:138.

Harang, Újpest, 1923. febr. 10.-1925. febr./márc.: szépirodalmi és társadalmi lap, az Újpesti Katolikus Legényegylet hivatalos lapja. - Megj. havonta, össz. 18 sz. Főszerk. Sztankó Albert, 1923. IX: Antal Pál. Fel. szerk. Mihalik Dezső, 1924. VI: Korpás István, 1925. II: Antal Pál. Kiadó tul. Újpesti Kat. Legényegylet. Ny: Bognár, Újpest. T.E.

Pest m. sajtóbibliogr. 1977:84. (357.)

Harang, Montreal, Quebec, Kanada, 1960. nov.-1963.(?): cserkészlap. - Megj. évente 2-3 sz., 12-18 old. Kiadó: a 37. sz. Szt Margit Leánycserkészcsapat és a 23. sz. Szt László cserkészcsapat. Ny: soksz. 88

Mildschütz 1977:34. (202.)