harangrekvirálás: harangok hatósági igénybevétele bizonyos térítés ellenében hadi célokra. - Amint az ágyú szerepe nőtt a harcászatban, a nyersanyagául szolgáló bronzhoz számos esetben harangok beolvasztásával igyekeztek a hadviselő felek hozzájutni. Így Mo-on e célból már a kettős királyválasztás idején Szapolyai János (ur. 1526-40) 1538: sok harangot akasztatott le a Barcaságban a tornyokból. - Az 1848-49-es szabharc idején a m. kormány kéréssel fordult az egyh-akhoz, hogy a nélkülözhető harangjaikat adják át a hazának. A felhívásnak különösen az ország ÉK-i részén volt visszhangja. A harangokat az aradi várban gyűjtötték (miután azt 1849. VI. 27: Vécsey Károly tábornok elfoglalta), belőlük a Szentandráson (Temes vm.) felállított műhelyben id. →Hönig Frigyes aradi harangöntő mester ágyúkat öntött, többek között Temesvár ostromához. A beszolgáltatott harangok zöme azonban nem lett beöntve. Még 1851. VII. 1: is 112 db volt az aradi várban. Az osztrák katonai parancsnokság ezeket kész volt visszaadni az egyházaknak, amennyiben azokat „a felkelő kormány parancsára kényszerítve szolgáltatták be, s azért semmi kárpótlást nem kaptak”. Ettől függetlenül az öt székely székből 313 önkéntesen beszolgáltatott harangból Gábor Áron (aki nem volt harangöntő) a rendelkezésére bocsátott 3 hámorban mintegy 60 ágyút öntött. Ugyancsak több harangot szolgáltattak be Erdély É-i részéből és Szatmár K-i feléből a Horgos-patakon (Szolnok-Doboka vm.) lévő kohóhoz ágyúöntés céljára. - Az I. világháborúban a VKM 1915. VIII. 18: 7903. eln. szám alatt köriratot intézett a egyh-ak vezetőihez arról, hogy esetleg „az egyházak nélkülözhető harangjaikról lemondjanak”. Ennek előkészítésére IX. 15-i határidővel írásbeli kimutatást kért az összes tp-ok és zárdák harangjairól. A kimutatásban az alábbi adatokat kellett szerepeltetni: a helység nevét, a lakosok számát, a hívek számát, a tp-ok ill. kápolnák számát, a bennük levő harangok számát (a régi harangoknál a készítés időpontját), a harangok hozzávetőleges súlyát, a harangok anyagát, az esetleg megtartani szándékozott harang megjelölését, valamint a műértékkel bíró harangok megjelölését. A miniszter 1916. III. 21: egyh. főhatóságokhoz intézett 413/1916. sz. körlevele tájékoztatott a harangok leszerelésének és átvételének rendjéről: a leszerelés költségei a hadvezetőséget terhelik, a lebonyolítást általuk megbízott vállalkozók fogják végezni. A leszerelési munkákat a nagyobb városokban fogják megkezdeni. A ~ a jegyzőkönyv ellenében fog történni, térítési díjként 4 korona/kg összeget fizetnek. A leszerelés során a tornyokban keletkezett esetleges károkat a katonai parancsnokságok kötelessége helyreállítani. A vallási ténykedéshez szükséges, valamint a műértékkel bíró harangok mentesülnek a leszerelés kötelezettségétől. A körlevél arra kötelezte az egyh. hatóságokat, hogy minderről előre tájékoztassák a papságot. - 1917. IV. 23: a min. már arról tájékoztatott 5277/1917 eln. számú leiratában, hogy az eddig meghagyott harangok egy részét is igénybe kell venni hadi célokra. A beszolgáltatás alól csak a történelmi és műértéki beccsel bíró harangok mentesülhetnek. Ezért május végéig kimutatást kértek az 1700 előtti harangokról, s benne részletes adatszolgáltatást kellett benyújtani a mentesítés indokairól.

- A min. 10015/1917 eln. számú átirata 1917. VI. 28: közölte az egyh. főhatóságokkal, hogy mivel a történelmi és művészeti értékkel rendelkező harangok száma olyan csekély hazánkban, hogy „az ország túlnyomó részében egy harang sem maradna meg”, ezért mindazon tp-ok esetén, amelyeknek egyébként egyetlen harangja sem maradna: vallási célokra egyetlen - mégpedig mindenütt a legkisebb - harang meghagyandó. Hadba vonuló harangjaikat a hívek országszerte heves érzelemnyilvánításoktól kísérve búcsúztatták. Nógrád és Komárom m. ter-éről az I. vh-ban a harangok kb. 60, a II. vh-ban 12-14 %-át rekvirálták. - A II. vh. idején történt ~ jogi alapját az 1939:2. és az 1942:14. tc. képezte. Az 1943. II. 23: kelt, Kállay Miklós miniszterelnök aláírásával kiadott 1060. M.E. sz. rendelet intézkedett a vörösrézből és vörösrézötvözetekből (bronzból, sárgarézből stb.) készült azon harangok igénybevételéről, melyeknek legkisebb átmérője legalább 25 cm volt. Az igénybevétel alól mentesültek a történelmi becsű harangok. A rendelet 4. §-a szerint az államkincstár az igénybe vett harang birtokosának a háború megszűnésétől számított 5 éven belül a harang súlyának megfelelő mennyiségű olyan fémet szolgáltat ki, amilyenből az illető harang készült, továbbá megtéríti a harang öntésének és rendeltetési helyére szállításának költségeit. A ~ végrehajtásáról 1943. II. 24: a 12.000. Ip. M. sz. rendelet intézkedett. A harangokat 8 napon belül be kellett jelenteni darabszám és súly szerint a m. kir. Ipari Anyaghivatalnak. A harangok leszerelésének és átvételének sorrendjét e hivatal volt jogosult megállapítani. Az átvételnek - jegyzőkönyvezés mellett - a leszerelés előtt kellett megtörténnie a helyi elöljáróság, a tulajdonos és az egyh. hatóság képviselőinek jelenlétében. A levétel során az épületben keletkezett károk helyreállítása az átvevő szerv feladata volt. - A katolikus egyháztól összesen 1628 db harangot vittek el, ezek tömege összesen 511,7 tonnát tett ki. Néhány épségben maradt harangot és mintegy 50 tonna beolvasztott harangércet 1946-47: szolgáltatott vissza az állam az egyháznak. T.J.P.

Egyházmegyei körlevelek az 1915-17. évekből. - Mo-i Rendeletek Tára 1916-17. és 1943. évi kötetei. - Wille, Klaus-Dieter: Die Glocken von Berlin (West). Geschichte und Inventar. Berlin, 1987:50. - A magyar katolikus püspökkari tanácskozások története és jegyzőkönyvei 1945-1948 között. S.a.r., szerk. és bev. Beke Margit. (Dissertationes Hungaricae ex historia Ecclesiae XIV.) Köln-Bp., 1996.