Magyar Katolikus Lexikon > S > szemérmesség


szemérmesség (lat. pudititia): a →mértéktartás és a →tisztaság részerénye, mely arra tesz képessé, hogy a nemiséget az isteni törvények határai között okos tartózkodással, állapotának megfelelően élje meg az ember. Tágabb értelemben más területekre is vonatkozik, mint a bűnösség, testi gyengeség, illetve a lélek intim területe (a gyöngyszórás értelmében, vö. Mt 7,6). - Nem tévesztendő össze a tabuval, ami értelmesen meg nem indokolható érinthetetlenség. Hamis volna az is, ha a ~ben merő elfojtást látnánk, ami csorbítaná az ember önbecsülését, mert a ~ a →személy, az →emberi méltóság és a →szeretet szolgálatában áll. - Hogy hol van a ~ konkrét határa (magatartásban, öltözködésben, párkapcsolatban), az nem csupán erkölcsi szempontoktól függ, hanem más elemektől is (pl. egy ország kultúrája, szokása, vallási elképzelései és klimatikus viszonyai); mindezek befolyásolják a határt, amit nem lehet tudományosan „meghatározni”. - Ikgr. A ~et mint tisztes, palástjába burkolódzó, v. magát elfátyolozni készülő asszonyt ábrázolták (Vatikáni Múz.). **

Pecz II/2:609. - Schütz 1993:341.