Magyar Katolikus Lexikon > S > servus


servus (lat. 'rabszolga'): 1. az ókori Rómában →rabszolga, jogfosztott, más tulajdonában lévő vagyontárgy. Megölése vagyoni károkozásnak és nem gyilkosságnak számított. - 2. Ny-Eu-ban a 11. század elejéig, Mo-on a 14. sz-ig rab állapotú szolga. Egy részük az antik rabszolgákéhoz hasonló helyzetű, értékesíthető személy volt, aki házasságot nem köthetett. Voltak saját házukban lakó, önálló háztartású, családos, saját termelőeszközzel, elsősorban földdel rendelkező, de uraiknak termény- és munkaszolgálattal tartozó ~ok is. A ház és föld nélküli ~ok személyi szolgálatokat teljesítettek, v. uraik házi gazdaságában, a prédiumban dolg., munkájuk egész eredménye, sőt személyük is uruk tulajdona volt. A házas-földes ~ok uruk földjét a saját eszközeikkel művelték, s meghatározott termény- és munkajáradékkal tartoztak; állapotuk kedvezőtlenebb volt, mint a feudális jobbágyoké. - A ~ok életének fokozatos javulásához hozzájárult a ker. tanítás, mely szerint a ~ is halhatatlan lelkű ember, ezért egyre több ~t szabadítottak föl (→libertinus). A 14. sz-ra a ~ok a →jobbágyságba olvadtak. B.A.

Weber, Max: Gazdaságtört. Bp., 1979. (Az antik társad-ak gazd. elmélete) - Akad. Értes. 1900. (Békefi Remig: A rabszolgaság Mo-on az Árpádok alatt) - Jobbágyok - parasztok. Bp., 1976. (Szabó István: Prédium) - Tört. Szle 1983. (Szűcs Jenő: Háztartás és család a 13. sz. szolgai állapotú parasztnépességében)