Magyar Katolikus Lexikon > S > Servulus


Servulus, Szt (†590 k.): koldus. - Gyermekkorától ágyban fekvő béna volt, anyja és testvére gondozták. Betegségét nagy türelemmel viselte, hozzátartozói révén a kapott alamizsnából rendszeresen jótékonykodott. Olvasni nem tudott, a Szentírást mégis kiválóan ismerte, mert gyakran olvastatott föl belőle. Halálakor a jelenlevők csodás illatokat éreztek. - Életéről I. (Nagy) Szt Gergely p. írásai tudósítanak. - Ü: dec. 23. **

Schütz IV:372.