Magyar Katolikus Lexikon > S > Szabbasz


Szabbasz, Nemanja, Száva, Szt (Szerbia, 1174 k.-Tirnovó, Bulgária, 1235. jan. 14.): szerb királyfi, metropolita. - Nemanja Szt Simeon István szerb fejed. harmadszülött fia. Rasztko névre keresztelték. Apja 1190 k. rábízta Halomfölde (Hercegovina) kormányzását. Rasztko ekkor már a szerzetesség felé vonzódott, s 1192: szülei tudta nélkül →Athosz hegyére menekült egy orosz antonita szerz. kíséretében. Belépett az or. Panteleimon mon-ba, ahol a keresésére küldöttek megtalálták. Rasztko nem hajlott atyja szavára, hanem ~ néven beöltözött (nevének m. változata a Csaba). Novíciusként átküldték a gör. Vatopedi mon-ba, mely akkor a legjelentősebb mon. volt. ~ itt megtanult gör-ül, s megismerkedett a bizánci lit-val és irod-mal. Szülei hiába hívták vissza, sőt ~ a neki küldött aranyat is szétosztotta az athoszi tp-ok között. - 1196: apja lemondott a fejedségről és Simeon néven szerz. lett Szerbiában, 1198: a Vatopedi mon-ban. Nagy kísérettel érkezett, példáját a szerb nemesek közül többen is követték. - 1198: ~t Konstantinápolyba küldték követségbe III. Alexiosz cs-hoz (ur. 1195-1203), aki a sógornőjének az atyja volt. Sikeres küldetése eredményeként a szerb szerz-ek beköltözhettek Khilandari lepusztult mon-ába, mely ezután fölvirágzott. Konstantinápolyi mintát követve ~ új regulát írt szerb nyelven. 1200: atyja meghalt, ~ kezdeményezte a sztté avatását. Diákonussá, majd pappá szent., archimandrita lett. Miután 1204: a keresztesek elfoglalták Konstantinápolyt, az Athosz-hegyiek élete elbizonytalanodott. Bátyja kérésére 1208 elején ~ atyja ereklyéivel együtt visszatért Szerbiába, a Studenica mon-ba, melynek →igumenje lett. Bátyjával együtt fölépítették azt a közp-ot, mely később a szerb érsség székhelye lett. Míg ~ ragaszkodott a bizánci ortodoxiához, bátyja, a fejed. Rómához közeledett, 1217: velencei hgnőt vett feleségül, s III. Honorius p-tól koronát kapott. Emiatt ~ visszatért az Athoszra. 1219: ~t a cs. főv-ba, Niceába küldték, ahol Laszkarisz Theodorosz cs. kérésére Szerbia érs-évé szent. Ezzel a szerb egyh. kivált az ohridai bolg. érs. joghatóságából. Hazatérve a már létező 2 ppség mellé 7 újabbat alapított, nemz. zsin-ot hívott össze. 1221: ~ III. Honorius p. jóváhagyásával mint az autonóm ort. szerb. egyh. feje megkoronázta a bátyját. A kir. ~t követségbe küldte II. András m. kir-hoz (ur. 1205-35), aki hadjáratra készült Szerbia ellen, s a béke helyreállt a 2 uralkodó között. - 1227: meghalt ~ bátyja, s fia, Radoszlav (ur. 1227-33) a bolgár egyh-hoz közeledett. 1229: ~ sztföldi zarándoklatra ment, visszatérőben meglátogatta az Athoszt. II. Komnenosz Theodorosz cs. 1230. III: csatát vesztett, s a balkán fszg. bolgár fennhatóság alá került. Radoszlavnak le kellett mondania a trónról, szerz. lett. Utóda, a testvére, Vladiszlav (ur. 1233-43) bolg. kir-lányt vett feleségül. Mindezek miatt ~ lemondott az érsségről, s ezzel a szerb. ort. egyh. újra a bolg. Ohrida fennhatósága alá került. - 1233 őszén ~ elzarándokolt Jeruzsálembe, Alexandriába és a thébaiszi szerz-ekhez, majd Antiochián keresztül Konstantinápolyba. 1234/35 telén a Fekete-tengeren át jutott el a bolgár főv-ba, Tirnovóba, ahol megbetegedett és meghalt. Ereklyéit 1237: a mjlesevói mon-ba vitték, melyet a tör-ök 1594. IV. 27: földúltak, az ereklyéket elégették. - 1300 k. ~t szentté avatták. - M: 1192-95: írta a szerb regulát, 1208 k. atyja életrajzát, 1209-13: officiumát. 1220: összeállította a szerb egyh. törvénykv-et. **

Rassovszky Kálmán: Idegen legendák m. vonatkozásai. Szt Sabbas szerb érs-pp. legendája. Debrecen, 1931. - BS XI:522.

Szabbasz, Reyes Salazar, Szt, Sabas (Cocula, Jalisco áll., Mexikó, 1883. dec. 5.-Tototlán, 1927. ápr. 13.): pap, vértanú. - A San Juan de los Lagos-i egyhm. papjává sztelték, Tototlánban lett káplán. Különösen tisztelte a Szentháromságot. A gyerekeket és fiatalokat nemcsak katekézisre, hanem mesterségekre, zenére is oktatta. 1927 nagyhétfőn érték el a pléb-t az üldözők, s keresték a plnost és munkatársait. Mivel csak ~t találták, a plébtp-ban az egyik oszlophoz kötözték, s 3 napig étlen-szomjan ott tartották, közben kínozták. Nagyszerdán kivitték a temetőbe, s lelőtték. - II. János Pál p. 24 társával együtt 2000. V. 21: sztté avatta. →mexikói vértanúk **