Magyar Katolikus Lexikon > S > Szabad


szabad (lat. liber): 1. állapothatározó jelző. Tág értelemben mindenről állítható, ami megszorításoktól, kényszertől, akadálytól mentes; szoros értelemben a →személy testi, lelki, társadalmi stb. kényszertől, megszorítástól való mentessége (→szabadság). - A mentesség lehet: A) testi kényszertől: a) mentesség mindattól, ami tevékenységet akadályozhat (~ mozgás); b) hely v. tér korlátozatlansága (~ tér, ~ kilátás); c) mentesség más testtel való kapcsolattól (~on áll). - B) társadalmi megszorítástól: a) mentesség más birtokjogától (~ ember, jószág); b) alárendeltségtől (~ nép, város, →autonómia); c) kötelesség, ellenszolgáltatás, büntetés alól. - C) erkölcsi kényszertől: a) csak az →akarat dönti el, hogy cselekszik-e v. sem, ill. mit cselekszik; b) az érzékek és vágyak uralma alóli mentesség (→akaratszabadság); c) előítéletektől, elfogultságtól, félelemtől való mentesség; d) az →erkölcsi rendtől való függetlenség. - 2. hiányos ige, mely egyes szám 3. személyben azt fejezi ki, hogy valami erkölcsileg megengedett, ill. fizikailag lehetséges (kopogásra: ~!). Ált. főnévi igenév áll mellette: ~ vadászni, ~ fürödni; ellentéte a tilos (pl. a dohányzás). **

Czuczor V:959.

Szabad Ferenc (Kassa, Abaúj vm. 1814-Kassa, 1899): nagyprépost. - A teol-t a KPI-ben végezte, 1836: a kassai ppi hivatalban kisegítő; 1837: fölszent. után a szem. prefektusa, 1839: teol. tanár. 1857: knk. és a szem. rektora, 1861: sóvári c. apát, 1863: kassai plnos, 1878: nagyprép. is. 1884: ppi helynök. - Vezércikkei: M. Állam. - M: Gyászbeszéd, melyet Kolárcsik István rozsnyói megyés püspök temetése alkalmával mondott. Rozsnyó, 1869. - Ünnepi és alkalmi szentbeszédek. (1. r. Nagybőjti szentbeszédek. 2. r. Ünnepi és alkalmi szentbeszédek). S.a.r. T. B. és H. U. Eger, 1887-88. - Betűjegye: Sz. (M. Állam). 88

Szinnyei XIII:151. (*1814, †1899 után) - Schem. Cass. 1899:282. (élőként), 1941:10. - Gulyás-Viczián XXVII. (kz-ban)

Szabad Ferenc (*Várpalota, Veszprém vm., 1882. jan. 7.): festő. - A veszprémi piar. gimn-ban éretts., a veszprémi kápt. rajztehetségét 200 koronás ösztöndíjjal támogatta. 1902-06: a bpi Mintarajzisk. és Rajztanárképzőn Edvi Illés Aladár, Révész Imre, Székely Bertalan és Tardos-Krenner Viktor tanítványa. 1906: rajztanári okl-et szerzett, Sopronban a Lähne magángimn., 1908-18: a karánsebesi áll. főgimn. rajztanára. 1914. VIII-XII. 15: hadnagy, 1915. IX: főhadnagy a szerb harctéren, Kragujevácról betegen került haza. 1916. V-1918. X: csapatszolgálatra alkalmatlanként szolgált. 1919. XI: a megszálló oláhok kiutasították, menekülése után a bpi Kemény Zsigmond Reálisk. rajztanára, 1920: a Nemz. Szalon kiállítója. - Művei: visegrádi fiúnev. int. kpnájának szárnyasoltára, pécsi Miasszonyunk Leánygimn. Árpádházi Szt Erzsébet-festménye. Főként arcképeket festett. 88

Kalmár 1910:98. - Karczag 1940:166.

Szabad Magdolna, RSCJ (Karánsebes, Krassó-Szörény vm., 1911. máj. 16.-Pressbaum, Bécs mellett, Au., 1990. márc. 16): szerzetesnő. - Gimn. éretts. után m-ném. szakos tanári okl-et szerzett. 1938. X. 13: Riedenburgban lépett a →Szent Szív Társaságba. Uo. 1941. VI. 6: tette első, Rómában 1948. II. 9: örök fog-át. 1941: a →Sophianumban m-ném. tanár, 1948: Mont-Villargenne-ben (Fro.) a rendi főisk-n volt. 1949: Aviglianában (Itália) a novíciák óraadó tanárnője. 1951: Frascatiban a fiatal fogadalmasok nevelője. Bécsben továbbtanult. 1952: Riedenburgban ált. prefekta, 1955: Pressbaumban tanulm. megbízott, 1958: a házt. isk. ig-ja, tanácsosnő. 1961: a gimn. és óvónőképző ig-ja. 1976: nyugdíjazták. Titkárnő, kvtáros, tanácsosnő, magánórákat adott. r.k.