🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > S > Sao Paolo-i Szent István Király Magyar Egyházközség
következő 🡲

Sao Paolo-i Szent István Király Magyar Egyházközség: Magyar jezsuita misszionáriusok már a 18. sz: jártak Brazíliában. →Fáy Dávid SJ 1753: érkezett és főképpen az Amazonas környéki missziókban dolgozott. Miután a jezsuitákat kiűzték, Fáyt halálra ítélték és kivégezték, mivel a portugál érdekeket képviselte a király megbízásából. →Szentmártoni Ignác SJ mint csillagász és földrajztudós 1749: érkezett Brazíliába, hogy a vitatott portugál-spanyol határkérdést tanulmányozza. Ő készítette el É-Brazília első térképét. A Pombal-féle jezsuita üldözés áldozataként Portugália földalatti börtönébe került. →Szluha János SJ is portugál érdekeltségű területen működött. Útleírása fennmaradt. – Sok m. érkezett Brazíliába az 1848–49-es szabharc után Brazíliába, pl. Popini János honvédhadnagy, akinek leszármazottai 2000: is ott élnek. Még többen jöttek 1880–90 k., nagy részük Santa Catarina áll-ban telepedett le. Többnyire Nagyvázsonyból jöttek és németajkúak voltak. Jaraguá do Sul községben ma is magyar leszármazottaknak tartják magukat. 1890: kb. 80 család Jaguaryban és Guaranyban telepedett le, valamennyien Bársonyosról, Jásdról, Magyar- és Németszentkirályról (Veszprém vm., zirci járás) jöttek. 1901: is érkezett 15 m. család. Egyesek később is érkeztek, pl. 1905: Jermann Jenő. Rombauer Tivadar és mások Rioban játszottak komoly szerepet a m. kolóniában. – Sao Paulóban a magyar kolónia 1922: kezdett kialakulni. A m-ok kb. 90 %-a a megszállott területekről román, jugoszláv, osztrák és csehszl. útlevéllel érkezett, ezért szinte lehetetlen megállapítani a Brazíliában élő m-ok számát. Az emigránsok 78 %-a földműves volt. Az 1930-as években Sao Paulo államban 80.000 m-t számoltak (Sao Paulóban 25.000, Rio de Janeiróban 2000 m. élt.) A bevándorlók érkezési helye általában Santos volt, vonattal mentek Sao Paulóba, ahol a Hospedaria de Imigrantes szállóban kaptak elhelyezést. Erről a mostoha menhelyről hamarosan elszállingóztak, „bokrokat” alkottak panziókban, vendéglőkben. Ilyen magyar kikötő volt Moócán a Restaurante Otthon és Lapán a Restaurante Maros, Sao Paulóban a Budapest, a Duna, a Hungarist és a Bucsky étterem. Rio de Janeiróban a Kék Dunában lehetett magyarosan enni és szórakozni. Ipirangán a Bánát és Kovács vendéglő volt a m-ok gyülekező helye. Ezekből a bokrokból alakult ki Sao Paulóban a Brazíliai Magyar Kör, 1931: a Brazíliai Magyar Egyesület. – A katolikusokkal 1924–: Czezarovics Balázs SDB atya foglalkozott, de rendi beosztása miatt olyan mértékben, ahogy szeretett volna. 1924: megalapította Szentistvánkirályfalvát, 1926: részt vett a Brazíliai Magyar Segélyegylet alapításában, azután Rio de Janeiróba költözött ahol 1955: meghalt. A m-ok azonban pap nélkül is megpróbálták ápolni hitüket. A ref. Ötvös Lajos, a r. k. Schmuck Antal és Harmat Miklós csak előkészítők voltak, utánuk még sokan mások jöttek. Az első m. tanítókról ugyancsak a legnagyobb elismeréssel lehet szólni: többek között Jolán néniről és a fáradhatatlan tanítónőről, Faragónéról. – 1931: Boglár Lajos m. konzul révén kérték Károlyi Gyula m. kir. külügyminisztert, hogy küldjön a brazíliai m-okhoz katolikus papot. 1931: érkezett →Szelecz Arnold OSB, aki haláláig, 1972-ig volt a m-ok lelkipásztora Sao Paulóban. Mindenütt nagy lelkesedéssel fogadták. Az első sztmisét III. 25: a Sao Banito-szegyh-ban mondta. VIII. 20: a Magyar Ház udvarán volt a szentmise. Városszerte megindultak az ájtatosságok, mutatván a katolikusok hűségét őseik hitéhez. – A ~ Anastációban alakult meg. 1932: már teljes erővel folyt a szervezett egyházközségi munka 14 körzeti testülettel: Anastácio, Sao Benito és Largo Paysandu a belvárosban, Freguzia d’O, Indianópolis, Ipojuca, Vila Maria, Vila Pomeia, Moóca, Szentistvánkirályfalva, Pirituba, Pompeia, Santo André, Sao Caetano, Ypiranga. Később csatlakozott ezekhez Vila Zelina, Presidente Altina, Vila Granada és Vila Santo Estvao. Arnold atya ezeken a helyeken misézett, keresztelt és temetett, tartott ájtatosságokat és katekézist, és alapította a különböző egyesületeket: Ifjúsági Kör, Rózsafűzér Társulat, Mária Lányok, Imaapostolság, stb. 8 m. isk-ban volt hitoktatás kb. 700 gyermek számára. Ehhez kapcsolódtak missziós útjai az ország belsejében, valamint Arnold atya irodalmi működése. Már 1931: megjelent a Katolikus Tudósító, majd a Lobogó Tüzek. Tört. előadásokat tartott Magyar Esték címmel. Ezen előadások folytatásaképpen 1936: megalakult a Népművelődési Társaság. A m. újságokban cikkeket írt Mo. történetéről és Ismerd meg Brazíliát sorozatot a m. telepekről. – Mivel a magyarság szétszórtan telepedett le, egy pap nem bírta a munkát. 1932. X. 30–1938: →Bali Béla SDB is bekapcsolódott a m. lelkipásztori munkába. Így néhány helyen rendszeressé váltak az ájtatosságok, s egyre többen csatlakoztak az egyházközséghez. 1933: hatalmas r.kat. tömeg zarándokolt Szentistvánkirályfalvára. Közben megindult a tp-építés Anastáción, 1934 közepén már miséztek is a tp-ban. VII: érkeztek missziós körútjukra →Bangha Béla SJ és →Nyisztor Zoltán, akik könyvben is beszámoltak missziós körútjukról és elismeréssel adóztak a brazíliai magyarságnak. Szinte velük egy időben érkezett meg →Horváth Anzelm OSB, aki átvette az egyhközs. központi vezetését és az egyesületek irányítását. Így Szelecz atya többet látogathatta a külső telepeket: Árpádfalva, Boldogasszonyfalva (Sto Anastácio), Bethlentelep (Rolandianál), Bocskaitelep (Londrina, Haimtal közelében), Bury, Barretos (Frigorifico), Haimtal, Itiraré (Szentimrefalva), Jacutinga (Londrinanál), Mátyáskirályfalva (Engenheiro Maia), Rákóczifalva (Bury mellett) és Szentistvánkirályfalva. Ritkábban látogatott helyek: Alto da Pimante, Alecrim Nova Hungria, Cairas, Cotia, Chavantes, Campo Grande, Ijui (RGS), Tharra, Prainha, Regente Feijao, Riberao Preto, Sertaozinho, stb. 1934 vége felé meglátogatta az egyházközséget →Tauber Sándor és →Mattyasovszky Kasszián OSB. – 1935: felszentelték D-Amerika első m. r. kat tp-át, később a harangot, amit a D-Amerikai Magyar Hírlap adományozott a tp-nak. Megalakult az énekkar is Martics Gyula vezetésével. Ez évben megalakult a Belvárosi Magyar Katolikus Egyházközség, valamint a Sao Benito bazilika mellett a Largo Paysandui tp-ban is elkezdődtek a rendszeres m. szentmisék. – 1936: meglátogatta az egyházközséget Ipolynyéki Haydin Albert miniszter és Böszörményi László m. kir. tanácsos, akik a magyarság életének tanulmányozására érkeztek a külügyminisztérium megbízásából. Ekkor történt az árpádfalvi tp. megáldása is. – 1937: orvosi tanácsra Bali Béla hazatért Mo-ra. Ekkor érkezett →Markos János OSB, így ismét három m. bencés élt a Sao Benito-ktorban, akik a lelkipásztorkodás mellett ismeretterjesztő előadásokat is tartottak. Ez évben kezdődött a mozgalom a Brazíliai Pannonhalma felépítésére. 1938: fel is szentelték a Sao Pauló-i m. bencések anastációi otthonát. 1939: Markos és Horváth atya helyére érkezett →Jordán Emil és →Hets Aurelián. Így folyt a munka tovább egészen 1942-ig, amikor Brazília a II. vh-ba való belépés miatt megszakította a diplomáciai kapcsolatot Mo-gal. Ez súlyos csapás volt a m. kolóniára, mert becsuktak minden magyar iskolát, egyesületet, tilos volt az utcán m-ul beszélni, stb. – Ebben az időben a következő egyházi és társadalmi intézmények működtek Brazíliában: az Evangélikus-Református Egyházközség 1928: indult, főképpen Ötvös Lajos kezdeményezésére. 1931: megalakult a Sao Pauló-i Magyar Protestáns Kör, 1932: érkezett Apostol János ref. lelkész, aki hatvan éven át apostolkodott ebben a városban. Dalárdájuk is volt és Vargha Albert személyében 1934: kisegítő lelkészt is kapott a közösség. Áldásos munkát végzett 1935–: a Brazíliai Magyar Szeretetszolgálat. 1931: alakult meg a Brazíliai Első Magyar Független Református Egyházközség is, akik lelkészük távozása után csatlakoztak Apostol János gyülekezetéhez. 1925–: Erdős Sámuel lelkész gyűjtögette a baptistákat Lapanban, de csak 1938: sikerült nekik imaházat építeni. 1931: megalakult a Brazíliai Magyar Izraelita Hitközség is Spivák Jenő és Marmelstein Hermann vezetésével. Jóléti és Kulturális Bizottságuk imaházat és egy szanatóriumot is létesített. Az izraelita hitközség mindig részt vett a magyar nemzeti ünnepeken. – Árpádfalván és Boldogasszonyfalván már az 1920-as évek elején volt m. iskola. További m. iskolák nyiltak 1927: Moócan, aztán Anastáción is, majd 1929: Vila Marian, Ipojucanban, Freguezia d’On és Piritubán. Folytatódott Szentistvánkirályfalván, Santo Andrén és Parque das Nacoesben. 1935: már 12 m. iskola működött Sao Paulo államban, átlag 600 m. gyermekkel. Fogalmazási versenyeket rendeztek. A Magyar Iskolaszövetség adminisztrálta az iskolákat Kasánszky Tibor vezetésével. Orvosok és más értelmiségiek Népművelődési Előadásokat tartottak, a Magyar Szeminárium középiskolai anyagot tanított Kordás Ferenc tanító vezetésével. A cserkészmozgalom 1930 óta ismert volt Kalocsai Pál parancsnok révén. 1935: Gálos Rezső csatlakozott hozzájuk, aki megszervezte a regősöket és az öregcserkészeket. A cserkészek részt vettek 1938: Bp-en a hárshegyi Cserkészparkban a Magyarok II. Világkongresszusán, amelyen gr. Teleki Pál és Perényi Zsigmond elnökölt. -A szülők az Iskolaegyesület révén támogatták az iskolákat. Megalakult a Gyermekbarát Csoportok egyesület, a Gyermekvédő Akció, megszervezték a Magyar Gyermeknapokat és a nemzeti ünnepeket, hogy növeljék a magyar ifjúságban a hazaszeretetet és hűséget az óhazához. Ennek a magyarmentő csoportnak a jelszava volt: „Míg sírom el nem takar, leszek külhonban is mindig magyar!” – 1921: megalakult a Brazíliai Magyar Kör, 1925: a Sao Paulo-i Magyar Egyesület. 1931: létrehozták a Brazíliai Magyar Labdarúgó Szövetséget 11 csapattal. Ipirangán 1928: már létezett egy Törekvés nevű birkózó klub. Majdnem minden közösségnél volt magyar énekkar, dalárda, olykor zenekar is. 1935: Magyar Sakkszövetség is létrejött. A kolónia életében nagy szerepet játszottak a Műkedvelő Színjátszó csoportok. 1924: felvetődött az állandó színház terve is, mert számos kiváló színész volt a magyarok között. Az 1926: megalakult Brazíliai Magyar Segélyegylet igyekezett segíteni az új emigránsokon lakás szerzésével, betegsegélyző felállításával, magyar orvosi klinika működésével, munkaközvetítéssel. – Az 1930-as évek gazdasági válsága idején több mint 3000 m. család éhezett, így a Napközi Otthon igyekezett ezekről is gondoskodni, naponta 7–800 személyt élelmezni, a Magyar Ínség Akció révén élelmet nyújtani a rászorulóknak. Volt a m-ok számára kölcsönkönyvtár és vándorkönyvtár is, amit kb. 1000 m. használt. Magyar Házat is akartak építeni, de ez az elgondolás csak később valósult meg. A Brazíliai Magyarság Országos Revíziós Bizottsága 1936: alakult, elsősorban Trianon problémájának publikálásával: Justice para Hungria. – 1920–45: a m. kir. követek rendszeres kapcsolatot tartottak az emigránsokkal és jóakaratú emberek voltak 1928: Winter Károly, 1928–38: Haydin Albert, 1938–39: Szentmiklóssy Andor, 1939–44: ifj. Horthy Miklós. Két magyar újság jelent meg Sao PauIóban: 1922–: a Dél-amerikai Magyar Hírlap Orbán Leó szerk., 1939-től a r. kat. egyhközs. tulajdonában, és a Dél-amerikai Magyar Újság Zimmermann Sándor, Rónai László szerkesztésében. Egyéb lapok: Brazíliai Magyarság, Új Világ, Sao Paulói Magyar Futár, Katolikus Tudósító, Lobogó Tüzek, Magyar Vallás, Harangszó. – A II. világháború után ismét sok magyar érkezett Brazíliába, néhány bencés atya is. Változás történt a magyar pasztorációban, megszűntek a vidéki települések, ezek lakossága beköltözött Sao Paulóba. Ekkor vetődött fel az iskolaalapítás gondolata, ami hamarosan meg is valósult. Vila Anastációból megalakult a Szent István Király plébánia m. plnossal. Ugyanott lakott a hat bencés az Új Pannónia monostorban. A magyarság lelkipásztori ellátását külön m. főlelkész végezte, akinek rendtársai rendszeresen segítettek. – Az „öreg magyarok” szép lassan felcseperedtek és jobbmódúak lettek, így segíteni tudták az „új magyarokat”. A Segélyegylet különösen sok jót tett, pl. 1961: szeretetházat épített az elhagyott, öreg magyaroknak. Ez a brazíliai m. emigráció egyik legszebb intézménye, amely 25-30 öreg magyarnak ad állandó otthont. Önfeláldozó elnöke hosszú éveken át Piller Gedeon volt. A Szt István Szeretet-bál nemcsak jelentős társadalmi esemény volt, hanem tiszta jövedelme a Szeretetház fenntartását szolgálta. – A Brazil-M. Kultúregyesület 1950: alakult, egyedüli célja a magyarság szolgálata kapcsolatok, barátok keresése révén Mo-nak. Ennek keretén belül több alosztály működik. Ilyen pl. a Mérnök és Műszaki Kör, amely 1954–: tartja össze és segíti a mérnököket anyagilag és szakmailag. Uekkor alakult a brazíliai m. iparosok és kereskedők Baross Gábor Köre, hogy a magyar iparosok és kereskedők szaktudását és tekintélyét emelje. Ők rendezték meg 1954: a Szabad Magyarok Kiállítását, amelyen bemutatták, hogy a m. emigráció mily sokoldalúan járul hozzá Brazília gazdasági és kulturális fejlődéséhez. – A Magyar Nőszövetség úgy alakult ki, hogy az édesanyák elhozták gyermekeiket a szombat délutáni m. isk-ba, vagyis a Kiegészítő Magyar Tanfolyamra, vagy a cserkészetbe, és a foglalkoztatás alatt elbeszélgettek és kézimunkáztak Garády M. Ilona IBM és Bencsik Alberta ANN nővérek biztatására. Így lett a Nőszövetség a Magyar Iskolának és a Magyar Cserkészetnek hathatós támogatója. – A Magyar Művészek Klubja 1955: mutatkozott be. Festő-, szobrász-, ipar-, szín-, ének- és zeneművészek nagysikerű kiállításokkal, művészi estékkel igazolták munkásságukat, tehetségüket. – A Könyves Kálmán Szabadegyetem 1949: alakult. Célja a brazíliai m-ok részére szellemi, kulturális központ teremtése, a m. kultúra ápolása, annak ismertetése, a keresztény erkölcsi világnézet alapján, napi politikától mentesen. – Magyar Orvosok szép számmal működtek a Sao Pauló-i kórházakban, ahol mindig készséggel és szeretettel fogadták a szegény magyarokat. – A Filmművészet ápolói hozzájárultak több brazil film magyar sikeréhez. – A Nemzetközi és Brazíliai Vöröskereszt jóváhagyásával már 1945: megalakult a Magyar Segélyző Bizottság, a Komité, amely segítette a menekülteket, gyógyszereket, ruhaneműket küldött Mo-ra. A Komité egy időben a m. konzulátust is pótolta okmányok eljuttatásával. – A Dél-Amerikai Magyar Szövetség 1954: alakult meg 11 alapító egyes-tel (5 argentin, 3 brazil, 1 chilei, 1 perui, 1 urugayi). Feladata volt szót emelni a nemzetk. fórumok előtt a magyar érdekek védelmében. Sajtószolgálatot is végzett, 1956: megszervezte a nándorfehérvári diadal ötszázéves jubileumát. – A katonai egyesületek között meg kell említeni a M. Harcosok Bajtársi Közösségét (MHBK, 1952: zászlószentelés), a Magyar Királyi Csendőr Bajtársi Közösséget, (1965: zászlóavatás), és a Brazíliai 56-os Magyar Szabadságharcosok Nemzeti Szövetségét. – A Pannónia Klub 1958: alakult, szolgálni akarván a magyar egység tudatát baráti összejövetelekkel. A „Tanya” Üdülő Egyesület 1963: alakult Sao Paulóhoz közel (21 km), ahol a Nagy és Nedavaska családok páratlan magyaros vendégszeretetét lehetett élvezni és ízelítőt kapni a m. kultúrából és m. nemzeti szellemből. –1950: letették az Árpád Ház alapkövét, de ez csak pár évig szolgálta a magyarság ügyét. A ház elnöke Pável Béla volt. Anyagiak hiányában sajnos el kellett adni. 1985: azonban mégiscsak sikerült a Magyar Házat újból létrehozni, amelyben több magyar egyesület kapott otthont. – A m. cserkészet már az 1930-as években megjelent Sao Paulóban. 1950: újonnan alakult meg az Árpád Vezér cserkészcsapat. 1953: a Szt Imre Gimnázium megalapításával együtt létrejött a 25. sz. Szt Imre fiú cscs. és a 36. sz. Dobó Katica leány cscs. 1960: felavatták a Simon Bálint Cserkészparkot Embu-n, és a Teleki Pál Cserkészparkot Campos de Jordaóban. 1962: meglátogatta a csapatokat Bodnár Gábor, a Magyar Cserkészszövetség ügyvezető elnöke és Császár Ede. 1965: az Ilha do Fund-on volt a Pánamerikai Jamboree, amelyen 3500 cserkész vett részt, köztük tizenkét Sao Paulói fiú. 1962: megalakult a 64. sz. Zrínyi Péter fiú cscs. és a 40. sz. Zrínyi Kata leány cscs. is. 1981: volt Nova Santa Rosan a Dél-amerikai Magyar Jubileumi Tábor. Rio de Janeiróban 1949: alakult meg a 13. sz. Szondy György cscs., valamint az Öregcserkészek is havonta összejöttek. Loénában 1960: alakult meg a Márton Áron cscs., Rio de Janeiróban 1962: vízi cscs. is létesült. A brazíliai körzet parancsnoka Pillerné Tirczka Éva. – Ifjúsági csoportok a Szt István Ifiúsági Kör Anastáción, a Széchenyi István Ifiúsági Kör és a Mécs László Önképzőkör és a Szabadságharcos Ifjúság, a Pántlika, Sarkantyú és a Zrínyi Művészegyüttes tánccsoport. Szemináriumi előadásokon is részt vettek a fiatalok a „Reménység Tanyán”. – A Szt István Emlékverseny Sao Paulóban a legnépszerűbb úszóverseny volt. Náday György m. ifjúsági teniszbajnok volt. 1951: alakult Az Attila Sportegyesület, 1956: a Pannónia Sportklub. – A Magyar Múzeum és a brazíliai Magyar Kolónia Okmánytára a bencés kolostorban van, ugyanott van a 10.000 köt-es Magyar Könyvtár is. A Magyar Rádió 1949: indult el Kerényi Olaf és Kutasi Kovács Lajos közreműködésével. Sao Paulóban 11 utca van magyarokról elnevezve. 2005: Kárpáti László szeged-csanádi egyhm-s pap Sao Paulóban az utcagyerekekkel foglalkozott igen szép eredménnyel. Mi.A.

Miklósházy 2005:142.