Magyar Katolikus Lexikon > R > ruszofil


ruszofil: Északkelet-Magyarország (Zemplén, Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegyék) ruszin (kárpátukrán, kisorosz, magyarorosz, rutén) lakosságának nemzetté válásában a nemzeti újjászületés irányzata híveinek politikai elnevezése az 1860. X. 20-i →Októberi Diploma után. - 1849-: pánszláv indíttatású mozgalmukat (kárpáti orosznak nevezték magukat) a szabharc orosz segítséggel történt leveretése erősítette. Egyesülni akartak a 'nagy orosz testvérrel', irod. nyelvükké az oroszt akarták, cirill betűs nyomdát kívántak. 1864: az Ungvárt létrehozott Jäger nyomdának volt cirill betűje, ezekkel nyomtatták 1895-ig a pravoszláviához is vonzódó ifjú ~ok kiadványait. Mozgalmukkal szemben a →kiegyezéssel bekövetkezett pol. változás új, vetélytárs irányzatokat teremtett: a magyarbarát (gyakran csak „görögkatolikus magyar”-nak nevezett) magyarón (hungarofil), majd 1871: az ungvári Szt Bazil Társulatban a ~ vezetés eltávolítása után a ruszin újjászületésben az önálló nemzeti életet kívánó (gyakran csak „görögkatolikus”-nak, ill. ruténnek nevezett) népi →ruszinofil, utóbb a nagyukrán óhajú →ukranofil jelzőjű irányzatoktól, mely 1896 után szembenállássá változott. A századforduló után a pánszláv propaganda miatt szinte illegalitásba szorult. 1919-től ismét megosztotta a ruszinokat. Kárpátalja 1944 őszi szovjet megszállásával egyesülési törekvéseik teljesültek. - Lapjaik: az óruszofiloké (cirill betűkkel) Cerkovnaja Gazeta (1856-57?), Cerkovnüj Vesztnik dlja Ruszinov Avsztrujszkoj Berzsavü (1858); az újruszofiloké (cirill betűkkel) Szvet (1867-70), Novüj Szvet (1871-), Szova (1871), Lisztok (1885-90?). 88

Mayer 1977:10. - Forrás 1997:5. sz. (Tóth István: Ruszin autonóm törekvések és Trianon)