Magyar Katolikus Lexikon > P > prépost


prépost (lat. praepositus, 'elöljáró'): a középkori és az újabbkori egyházi latinban többféle értelemben használt méltóság- ill. intézménymegjelölés. - 1. Legrégibb előfordulásában, az →ágostonos regulában a kolostor elöljárójának (presbyter) első helyettese. - 2. Ugyanilyen értelemben szerepel a →benedeki regulában: az →apát helyettese. Csak később kapta e tisztség a →perjel megjelölést. - 3. Szt Chrodegang ill. az aacheni zsinat kanonoki szabályzatában a székesegyházi klérus élén áll, mint a püspök helyettese a testület ügyeinek intézésében. Ebből a jelentésből fejlődött ki a kápt. testület megjelenésével együtt sok országban, így Mo-on is a →székeskáptalan v. →társaskáptalan első méltóságának megjelölése. - 4. ez utóbbi jelentésváltozat átvételével az ágostonrendi kanonokok főként mo-i kolostorainak fő elöljárója, prelátusa. Ugyanez mondható el a →premontreiek egyes rendi körzeteinek (cirkária), így a m-nak is a szokásáról: az egyébként apátnak nevezett önálló elöljárót ~nak mondták. Ezért a m. kk-ban az elnevezés: ~-szerzet (Érdy-kódex). - 5. a 16. sz-tól alapított egyes klerikális szerzetesrendek (pl. barnabiták) elöljárói címe. - 6. Ugyanilyen módon szerepel a →jezsuiták és a →piaristák legfőbb elöljáróinak címében: praepositi generales. - 7. A kk-ban, de az újkorban is jó ideig még előfordul mint nagyobb apátságok birtoktesteinek felügyelője (Güterprobst). - 8. Mo-on olyan →prépostság elöljárója is volt (pl. Egerben a legújabb időkig), ahol kanonokok helyett káplánok alkották a ~ság testületét. - 9. No-ban és Lengyo-ban főként a régebbi alapítású pléb-k plébánosait nevezik ~nak. Ezzel összefüggésben megemlíthető, hogy É-Olaszo. egyes egyhm-iben a ~ok közül a kápt. v. knk-rendi elöljáróként említettek a főpapi jelvények viselésének jogával bírnak, s az utóbbiak apáti áldásban részesülnek. M.L.