Magyar Katolikus Lexikon > P > plebs


plebs: az ókori Róma lakosságának azon rétege, mely az idők folytán betelepített idegenekből képződött. - A ~ tagjai, a →plebeiusok személyükre nézve szabadok voltak és közterheket viseltek, de jogokat nem élveztek. Mesterséggel v. mint kisbirtokosok földműveléssel foglalkoztak. Számbeli és vagyoni gyarapodásuk arra indította Servius Tulliust, hogy őket is fölvegye a populus kebelébe; megadta nekik a polgár magánjogait, a népgyűlésen való szavazati jogot, de állami hivatalt nem vállalhattak. A kirság megszűnte után hosszas küzdelmek árán sikerült kivívniuk a →patriciusokkal való jogi egyenlőséget.  **

Pecz II/1:526.