🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > P > patricius
következő 🡲

patricius (a lat. pater, 'apa' szóból): főpolgár, városi nemes: azoknak az ősi római nemzetségeknek a leszármazottai, amelyeknek a fejei a hagyomány szerint a királyi tanácsot alkották. - A közt. korában, miután a →plebeiusok hosszú küzdelem árán kivívták egyenjogúságukat, a megkülönböztetés már inkább formális jellegű lett. A késő cs-korban az uralkodó kiemelkedő személyeknek érdemeik elismeréséül adományozta a ~ címet. M.E.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.