Magyar Katolikus Lexikon > P > Patrik


Patrik, Szt, Magonus Sucatus Patritius (Britannia, 385 k.-Íro., 461 v. 492): püspök, Írország apostola. - Ker. családban született. Atyja, Potitus diákonus öreg korában pap volt. 401 k. ~ot ír kalózok elrabolták és sok száz társával együtt az ír szg-re eladták rabszolgának. Ura állatokat őriztetett vele. A pásztorkodás magányában különösen mély istenismeretre tett szert. 407 k. égi intést követve megszökött, fölvették egy hajóra és 3 nap múlva vsz. Galliában kötöttek ki. 28 napig vándoroltak élelem nélkül, míg végül ~ imájára egy kondára bukkantak. Később hazatért atyja birtokára. Álmában írek hívták, s ~ a pogányok hívását hallotta ebben, majd fölismerte, hogy életét az írek térítésére kell szentelnie. Galliába ment, Auxerre-ben Szt Germanus pp. tanítványa volt, diákonussá szent. Elöljárói nem támogatták az ír misszióra irányuló törekvéseit. 431: amikor I. Celesztin Szt Palladiust az írek pp-évé szent., ~ot alkalmatlannak tartották, hamarosan mégis pp-ké szent., s folytatta Palladius meghiúsult küldetését. Vsz. 432-től térített Íro-ban, melyet rabszolgasága idejéből jól ismert. Vagyonát arra áldozta, hogy ajándékokkal megnyerje a kiskir-ok és vezetők kegyét. Híveitől nem fogadott el anyagi javakat, hogy a simóniának még a látszatát is kerülje. Mivel Íro-ban akkor még nem voltak városok, sem közp. hatalom, ~ területi ppségeket alapított, így 444: Armaghot, mely székhelye lett. - Az írek hagyományát, mely szerint ~ 60 é. térített az országban, a történészek egy része kétségbe vonja, s működési idejét részben Palladiusnak tulajdonítja. Szerintük 431-460: Palladius, 460-492: ~ volt Íro. ap-a. Mások szerint Palladius már 432: Skóciába ment, ~ pedig 461-ig dolgozott. A kérdés ma is eldöntetlen. - Legendája szerint ~ elűzte a szg-ről az összes mérges kígyót és állatot, s a Szentháromság misztériumának magyarázatához modellként a 3 levelű lóherét használta. Pp-ként ábrázolták. Attrib-ai: lóhere, kígyó (a lábánál), tehenek, juhok (a háziállatok védősztje). - ~ tiszt-e elterjedt az egész kat. Eu-ban, Au-ban is. Mo-on azonban sem patrocíniumát, sem ábrázolását nem találni, neve néhány kk. misekv-ben mégis fölbukkan. Névünnepén az ír ffiak, bárhol élnek is a világon, kalapjukra rekettyelevelet tűznek és így köszönnek egymásnak: „Áldjon meg az Isten és Szt ~”. A legenda szerint Jézustól kapott botjával űzte el Íro-ból a mérges kígyókat. A jámbor hagyomány azt is tudja, hogy a hitetlenkedőknek egy kénkövektől párolgó barlangban megmutatta a gonoszok pokoli kínját és az igazak örömét. A barlang neve azóta is Szt ~ purgatóriuma, amelynek a kk. épületes vízió-irodalmában nagy híre volt. A számos egykorú leírás között 2 m. zarándok lovagnak, a Nagy Lajos kir. seregében harcoló György vitéznek (Georgius miles de Ungaria) és a Zsigmond kir. udvarnépéhez tartozó Pásztói Tar Lőrincnek, ill. a nevük alatt ránk maradt irod. alkotásoknak volt a kk. végén legnagyobb hatása. Legtöbb szövegváltozatuk lat. nyelven maradt hátra, de ismertek egykori ol., katalán, fr., provanszál, cseh, ném. átköltések is. A m. hagyomány emlékezetét csak a Tinódi által megörökített foszlányok őrzik. A barokk időkben nyilván már nevük sem ismeretes. Ezért fordíttatta Eszterházy Pál épületes m. olvasmányul Oenius vitéz látomásait, aki állítólag a 12. sz: élt. ~ napját Mo-on egyedül a győri szegyh. ünnepli meg. Ekkor van ui. a Vérrel könnyező Szűzanya kegykép búcsúnapja. Tört-éhez hozzátartozik, hogy egy Íro-ból menekült pp., →Lynch Valter székvárosából hozta magával a képet Győrbe, ahol knk. lett (†1663). A festményt a szegyh-ra hagyta: a hagyomány szerint 1697. III. 17: ~ ünnepén vérrel verejtékezett. - A bányászok, borbélyok, kádárok, kovácsok védősztje. Ü: márc. 17. →Szent Patrik Missziós Társulat, →Szent Patrik Testvérei **

BS X:396. - Bálint I:255. - Sachs 1980:278.

Patrik József (Detek, Abaúj-Torna vm., 1917. aug. 28.-): plébános. - 8 gyermekes tanító családban született. 1936-40: a bécsi Pázmáneum növ-e, betegsége miatt a teol-t 1941-42: Kassán folytatta, 1942. VI. 14: itt sztelték pappá. Bodrogkeresztúron kp., 1944. IX. 1: Szerencsen hitoktató. 1945. I. 10: a ném-ek lakta Rátkán lelkész. 10-12 napi ottlét után a szovjet hatóságok a 17-50 év közötti férfiakat és noket →malenkij robotra hurcolták, o is híveivel tartott. A megfélemlítés oly nagy volt, hogy szinte mindenki, 240-250 ember jelentkezett. 3 napig az isk. teremben tartották oket, majd fegyveresek gyalog a 8 km-re levo Szerencsre kísérték, ott a járásbíróság épületébe zsúfolták oket. 2 hét múlva, lezárt marhavagonokban, amit 4 napig nem nyitottak ki, 1945. I. 31: indították oket a SZU-ba. 17 napig utaztak, II. 17: éjszaka érkeztek Vorosilovkába (donyeci szénmedence). Az 1223. sz. lágerbe, ajtó nélküli barakkokba kerültek. Szénbányában dolgoztatták →Szerednyei János paptársával együtt, titokban és sokak segítségével néhányszor miséztek, gyóntattak, áldoztattak, kereszteltek. 1947. VII. 26: eltemette a bányaszerencsétlenségben elhunyt Szerednyei Jánost, csodás kivételként koporsóban, a rabtársak részvételével. XI. 1: ért haza szüleihez. XII. 1: Hernádkércsen kp. 1953: Pácinban, 1964: Boldogkoújfaluban plnos. 2004. VIII. 1: nyugalomban. s.k.

Pilinyi 1943:193. - Schem. Cass. 1944:94. - Schem. Agr. 1987:127; 1992:158. - Hetényi Varga III:244.