plebeius (a lat. plebs, 'nép' szóból): közpolgár. - 1. az ókori Rómában a →patriciusok mellett a szabad lakosság másik alapvető rendje. A ~ok eredete, összetétele máig vita tárgya. Zömükben deklasszálódott rómaiak ill. a városba a környékről betelepült rokonnépek szülöttei lehettek. Egyenjogúságukat, érdekeik biztosítását a →néptribunusi tisztség és egy sor törv. révén érték el. A polgárháborúk során a Róma városi és a falusi ~ok alkották a senatusi vez-sel szembenálló populares ('néppárti') mozg. tömegbázisát. - 2. a →népi demokrácia egyik szakkifejezése az osztályharc szempontjából értékes származásra: „~ származású”. Ezen öszvér szóösszetétellel felsőbbrendűséget sugalló, különleges jelentést igyekeztek adni a szónak. →szómágia  M.E.-88

MÉKSZ 1978:1000. - Kortárs 1999:23. (Czigány Lóránt)