Magyar Katolikus Lexikon > P > pihenés


pihenés (gör. szkolé, lat. otium): a dolgozó embert természetjog alapján megillető munkaszünet. - Az ünneplés része és feltétele, erőgyűjtés a további →munkához időszakos →nyugalomban vagy kedvtelésből végzett tevékenységgel (játékkal, sporttal, zenével, művészettel, imádsággal), ideje a →szabadidő. - Az ÓSz-ben az Úr napja megszentelésének része (→szombat, →harmadik parancsolat), megszegése halálbüntetéssel járt. Az első megkövezett még a pusztai vándorlás idejében egy szombaton fát szedegető férfi volt (Szám 15,35). A ~sel felszabadították az időt a Törvénnyel való foglalkozásra, mely még a termőföld számára is előírta a ~t (→szombatév, →jóbel év, Lev 21,1-55). - A Jézus elleni vádak egyike a ~ törvényének megszegése: „nem tartja meg a szombatot”, holott Jézus ezt a törv-t is beteljesítette, amikor nem munkával, hanem isteni hatalmával gyógyított szombaton. - Az Egyh. életében a →vasárnap és az →ünnepek megszentelésének része, ezért az első az →öt parancsolat között. Az →Egyház szociális tanításában is hangsúlyos a dolgozó embert megillető napi ~, heti pihenőnap és évi hosszabb ~, a szabadság. - II. János Pál p. vasárnapról szóló levele részletesen levezeti és megköveteli a mai ember számára is a ~t. **

Dies Domini ap. levél a vasárnap megszenteléséről. Bp., 1998.