🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Sz > szabadidő
következő 🡲

szabadidő: hivatásszerű munkától mentes, →pihenésre fordítható hosszabb-rövidebb idő, amit az ember kedve szerint tölthet el. A ~höz az embernek alapvetően joga van, de erkölcsi kötelessége, hogy értelmesen, önmaga és közössége javára töltse el. - A ~ nem az idő múlatását szolgálja, hanem annak jó felhasználását (vö. Ef 5,16): vagyis a munka fáradalmainak kipihenését és a testi-lelki erőgyűjtést; a szórakozást és társalgást, az egészséges közérzet értelmes ápolását és javítását; a családi és rokoni, baráti és közösségi élet gondozását (csoportok, egyesületek); a művészetek ápolását, melyek a legősibb időktől fogva kifejezetten a pihenést szolgálják; a természettel való találkozást, az önképzést, olvasást; az életritmus kialakítását a hajszoltság és a stressz ellen. - A ~ legmélyebb értelme az ünneplésben teljesedik be, melynek legtökéletesebb formája a →liturgia, a →vasárnap és az ünnepnapok megszentelése. **

Schütz 1993:310.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.