Magyar Katolikus Lexikon > P > perikópa


perikópa (a gör. perikoptein, 'körbevágni, kivágni' szóból): a szentmise olvasmányainak (szentlecke, evangélium) a 16. század óta használatos neve. - A ~ szót 'szentírási részlet' értelemben már Szt Jusztinosz, →Alexandriai Kelemen és →Órigenész ismerte, míg →Tertullianus ugyanebben az értelemben a capitula szót használta. - A zsinagógai istentiszteletben ünnepeken a Tóra megfelelő részét (parasa) olvasták fel, szombatonként bizonyos rendszerben folyamatosan olvasták. Palesztinában 3 év alatt 154 (v. 175), Babilóniában egy év alatt 54 ~ban olvasták fel a Tórát. A babilóniai szokás idővel az egész zsidóságban elterjedt. A ~k sora minden évben a →sátoros ünnep hete utáni napon ért véget, ezért nevezik az ünnepet „a törvény örömé”-nek, és a következő szombaton kezdődött újra. - Már a Krisztus előtti időben (vö. Lk 4,16-20) szokássá vált, hogy a Tóra után még a próf-kból is olvastak fel egy ~t, amit haftarának neveztek az 'elenged' igéből, ui. záró ~nak tekintették, amivel az istentiszt. befejeződött. Ezt a ~t a felolvasó választotta ki. A Kr. u. 3. sz: meghatározott napokra meghatározott ~t állapítottak meg; ezeket egy külön haftarakönyvbe gyűjtötték össze, de a zsinagógákban az istentiszt-en próf-tekercsből kellett őket felolvasni. - A ker. liturgia kezdetben nyilván nem volt független a zsinagógaitól, de a ~k sorrendjében utolsó olvasmányként mindig az →evangéliumból válogattak. A ~ kiválasztásakor az ünnep (→karácsony, →húsvét, →pünkösd) misztériuma volt meghatározó. A Vízkereszt és Pünkösd utáni időben a ~ választása szabad volt, ezért területenként saját →perikóparend alakulhatott. A 3-4. sz: a szentek ünnepeire és bizonyos hétköznapokra is megkezdték a ~-válogatást. - A ~kat a nép számára érthető nyelven, olykor 2-3 nyelven is olvasták, pl. Rómában, É-Afrikában és Galliában a 2-3. sz: a gör. mellett lat-ul. Később is szokásban maradt, hogy Rómában és Bizáncban bizonyos ünnepeken e 2 nyelven olvasták a ~kat. A felolvasást az →ambóról a →lektorok végezték, később a szentleckét a szubdiákonus, az evang-ot diákonus v. pap olvasta. →perikópajegyzék, →perikópáskönyv **

LThK VIII:276.