Magyar Katolikus Lexikon > P > parasztvármegye


parasztvármegye, 16-18. sz.: a vármegyék által a hódoltsági határszéleken jobbágyokból alakított önvédelmi szervezet a szökött katonákból, kóborló hajdúkból és más szegénylegényekből álló rablóbandák kiirtására (1595:32., 1597:24., 1598:29. tc. stb). - A vm. nemesség elrendelte, hogy az egyes közs-ek önvédelmükre válasszanak →kapitányokat, katonaviselt egyénekből, akiknek a parancsnoksága alatt →hadnagyok és tizedesek vezették a szükség esetén a harangok félreverésével fölkelésre hívott parasztokat. A szomszédos községek kölcsönösen segítették egymást. A kapitányok az alispán előtt tettek esküt. Az elfogott rablókat a parasztok ítéletre kötelesek voltak a vm-nek kiadni. A parasztság tisztjeinek hatáskörébe tartozott, mint fegyelmező eszköz, a →kaloda kezelése is, melyet a 17. sz: minden közs-ben fölállítottak a →káromkodás meggátlására, néha adók beszedésének biztosítására is. A török kiűzése után a ~ a nemesi vm. ellenőrzése alá került, s a 18. sz. elején fokozatosan elhalt. 88

Gyárfás Miklós: A paraszt vm. Bp., 1882. - Eckhart 1946:207. - Élet és Tud. 1960:1507. (Varga János: A paraszt vm.) - Századok 1965:861. (Hegyi Klára: A paraszt vm. kérdése a tört. irod-ban)