Magyar Katolikus Lexikon > K > kaloda


kaloda: 1. fából készített büntetőeszköz. - Két cölöpre erősített, 3 lyukkal ellátott deszkákból álló szégyenfa; a bűnös nyakát, kezét és lábát a ~ kétfelé nyíló lapjainak megfelelő méretű kivágásaiba zárták, s a bűnöst meghatározott ideig a ~ba zárva hagyták. I. (Szt) László (ur. 1077-95) törvénykv-e is említette, a 18. sz. végén még alkalmazták paráznaságért, lopásért, káromkodásért, nyelvelésért stb., v. a tömlöc mellékbüntetéseként. - E büntetésnem célja főként a megszégyenítés volt, de a ~ban a merev testtartás egyre növekvő testi szenvedést is okozott. Fajtái a nyak- és kéz~ (ezekkel főként a nőket büntették), a láb~, az álló ~. A ~ba zárás büntetése rendszerint a tp-kertben, a bíró háza előtt, a pellengérnél v. a börtönben, sokadalom-, vasár- v. ünnepnapon történt, a bíró, a kisbíró v. a hóhér hajtotta végre, a büntetés ideje alatt közhírré tették, hogy az elítélt milyen vétkekért bűnhődik. A ~ba zártnak el kellett viselnie a nézőközönség csúfolódásait, dobálózását. Néhol e büntetésnemet pénzzel meg lehetett váltani. - A ~hoz hasonló, de elvetemültebb büntetésként 1950-53: a foglyok kínzására a recski büntetőtáborban alkalmazták a gúzsbakötést, mely a vérkeringés akadályozása miatt egy idő után ájuláshoz vezetett. - 2. legelő ló mozgását gátló, az egyik lábára fölcsatolt rövid rúd végén lévő tölgyfagúzs. 88

MNL II:736. - Erdey Sándor: A budai kitöréstől a recski táborig. Bp., 1995. II:6.