Magyar Katolikus Lexikon > P > papság


papság: 1. a pap mivoltának, természetének és tevékenységének összefoglaló neve, a 20. sz. végén papi identitás. →egyházi rend, →ordo, →szolgálati papság - 2. fölszentelt papok testülete. Tág értelemben →hierarchia, magában foglalja a klérus tagjait a papoktól fölfelé a püspökökön át a pápáig. Szoros értelemben presbitérium, az áldozópapok közössége. - Az ÓSz-ben Áron leszármazottai, az oltárnál és a szentélyben szolgáló nemzetség férfi tagjai. Miután Áron fiai, →Nadab és Abihu gyermektelenül meghaltak, a másik két fiú, Eleazár és Itamár lett a papi családok őse. Eleazártól 16, Itamártól 8 családot származtattak. E 24 család testileg hibátlan férfi tagjai nagykorúságuktól halálukig papi szolg-ot végeztek. - Jézus korában a 24 családot mint →papi osztályt tartották számon. Név szerint: Jehojarib, Jedaja, Harim, Szeorim, Malkija, Mijamim, Hakkoc, Abija, Jesua, Sehanja, Eljasib, Jakim, Huppa, Isbaal, Bilga, Immer, Hezír, Happicesz, Petachia, Jecheszkel, Jakin, Gamul, Delajahu, Maaszajahu. - Az →Ígéret földjének elfoglalásakor és elosztásakor a ~ nem kapott birtokot. Lakóhelyük Jerikó (12 család) volt, ill. a →papi városok. Szolg-uk osztályonként (családonként) szombattól szombatig tartott, évente 2x, a Niszan, ill. Tisri hónap 1-jén kezdődő félévben. Húsvét és a →sátoros ünnep előtti héten azonban az egész ~ (24 család) szolg-ban volt. A naponkénti szolg-ot reggel sorsvetéssel osztották ki. A legkiemelkedőbb szolg-nak az →illatáldozat bemutatását tekintették (vö. Lk 1,8-10). - A rabbik fölfogása szerint a ~ nem a nép képviselője az áldozatnál, hanem az Úré. Ezért a ~ a törv-ben meghatározott módon részesült az áldozatokból és nem fizetett →templomadót. - A ~ házasságkötésekor gondosan megvizsgálták a menyasszony származását: ha papi családból származott, apai és anyai ágon 4-4, ha levita v. egyéb izraelita családból származott, 5-5 anya származását vizsgálták, hogy a ~ legitimitása biztosított legyen. - Az ósz-i hierarchia 10 fokozatból áll: 1) a fölkent főpap (a babiloni fogság után nem kenték föl!); 2) a fölruházott főpap (a 4 papi ruhával szemben 8 főpapi ruhát viselt); 3) a „tábori” főpap (vö. MTörv 20,2); 4) a Templom igazgatója, ill. parancsnoka (a főpap helyettese, vö. ApCsel 4,1); 5) a hetes papok elöljárója; 6) a napos papok elöljárója; 7) a kamarások (raktárak felügyelői) elöljárója; 8) a kincstárnok; 9) a többi pap, 10) a →leviták. Rangban megelőzték a többi izr-t, a törvénytelen leszármazottakat, a tp. rabszolgákat, a prozelitákat és a fölszabadított rabszolgákat. - Az ÚSz a hierateuma szót csak a zsidó és a pogány ~gal kapcsolatban használja, az egyh. tisztségviselők megnevezésére nem. A Zsid-ben szó van Krisztus fő~áról (6,6; 7,12; 10,21). Az 1Pt 2,5 a hívő közösséget nevezi szt ill. kir. ~nak, s az ósz-i nép jelzőjét (Kiv 19,6) alkalmazza az úsz-i népre. Ez a tisztség azzal jár együtt, hogy a hívők mint élő kövek ráépülnek Krisztusra és az ő méltóságában részesülnek. Itt azonban nincs szó áldozatbemutatásról, igazi papi ténykedésről. A kijelentés csak azt erősíti meg, hogy az úsz-i nép lett az istentiszt. igazi hordozója. Ilyen értelemben használja a szót a Jel 1,6 és 20,6 is. A szentírási kifejezések alapján tehát azt mondhatjuk, hogy a Krisztusba való beoltás által minden hívő részesedik az ő fő~ában, s a fölszentelést a keresztség adja meg. Ezt az ált. papi feladatot Krisztus követésével valósítják meg: a szentségek vételével, önmegtagadással, ker. erkölcsiséggel, jótettekkel és az euch. áldozatban való tevékeny részvétellel. Alapvető tétel az, hogy Krisztus a keresztáldozattal magát az új szöv. főpapjának mutatta, s amennyiben a keresztség részesedés az ő halálában és föltámadásában (Róm 6,3-6), annyiban a ~ában is. Az egyhatyák említik azt is, hogy ha valaki csak a hit által válik Krisztus tagjává, mert a keresztséget nem tudta fölvenni, az csak szellemileg részesül Krisztus ~ában. A keresztség tehát valódi fölkenést ad, s így az egyh. közösség élete valódi istenszolg. Ez az ált. ~ nem jelképes, hanem valóságos, de lényege szerint különbözik az intézményes ~tól. Ez az utóbbi is részesedés Krisztus ~ában, de már nem annyira passzív, hanem aktív módon. A trienti zsin. az intézményes ~ot külső, látható ~nak nevezte, míg a hívek ált. ~át belsőnek és láthatatlannak (D 957), de ezek a jelzők inkább csak leírást adnak a különbségről. Az intézményes ~ személyes, funkcionális és hivatalos, azaz külön meghíváson és fölszentelésen alapszik. Az Egyh. papi ténykedése rajtuk keresztül megy végbe, s a hívők ált. ~a is rajtuk keresztül fejti ki hatását. A kettőt tehát nem szabad szembeállítani egymással, hanem úgy kell tekinteni, mint a misztikus test kegyelmi rétegződését és hierarchikus fölépítését. G.F.-**

Strack-Billerbeck II:56, 88; III:4. - LThK VIII:753.