Magyar Katolikus Lexikon > P > papírpénz


papírpénz: anyagában értékkel nem rendelkező fizetőeszköz. - Ezért értékét garantálni kell. Ha a ~t jegykibocsátási joggal rendelkező bank adja ki, akkor ezek a ~ek bankjegyek és értéküknek a bankban nemesfém-fedezetük van. Nemesfémpénz forgalma esetén a bank a bankjegyeket nemesfémpénzre - kívánságra - átváltja. Előfordul, hogy az áll. v. a kincstár ad ki fedezetnélküli ~t, ezek állam- v. kincstárjegyek, s általában inflációgerjesztők. - A m. pénztört-ben 1759: tűnt föl először a ~, amikor Mária Terézia (ur. 1740-80) kölcsönt vett föl a bécsi banktól és bankjegyeket bocsátott ki. Ezek elfogadása még nem volt kötelező, és a jegyeket a bank bármikor beváltotta nemesfémpénzre. Ezt követően a privilegizált bécsi bank (majd az Österreichische Nationalbank) rendszeres bankjegykibocsátó lett, s ezek a bankjegyek az egész birod-ban és Mo-on is forogtak. - Az 1848-as forr-ban Kossuth Lajos pénzügymin. a Pesti Keresk. Bankkal állapodott meg (kölcsönt fölvéve) bankjegykibocsátásról. A bank által kibocsátott jegyeknek volt fedezetük, míg Kossuth későbbi állam- és kincstárjegyeinek, amelyeket a nép Kossuth-bankóknak nevezett, nem. Az 1867-es kiegyezést követő Osztr-M. Bank alapítása után a bankjegyek kétnyelvűek lettek, egyik oldalukon m., másikon ném. szöveggel. Az I. vh. véget vetett a Monarchiának, így az Osztr-M. Banknak is. Jegyei az utódállamok önálló ~einek megjelenéséig még forogtak, de mindegyik áll. saját készletét lebélyegezte, így érvényesítette. 1925: megalakult a M. Nemz. Bank, mely 1927. I. 1: a →pengő, 1946. VIII. 1: a →forint bankjegyeinek kibocsátója. G.I.