Magyar Katolikus Lexikon > P > Párizs


Párizs, Parisii, Lutetia Parisorium, Paris: 1. Franciaország fővárosa. A Szajna egyik, a Kr. e. 3. sz-tól lakott szigetét (első említése Lutetia Parisiorum) a rómaiak Kr. e. 52: elfoglalták és Lyon provincia részeként mint fontos közlekedési csomópontot megerősítették. A Kr. u. 1. sz: a Sainte-Geneviève-hegy körül kb. 15 ezer lakosú, virágzó város fejlődött ki, melyet a 3. sz: a germánok feldúltak, a város visszaszorult az Ile de la Cité szigetre, s lakóiról, a kelta parisi törzsről Parisnak nevezték el. Az utolsó római császároknak palotája állt itt. Az 5. sz-ra már keresztény ~ 451: Szt Genovéva, ~ későbbi védőszentje vezetésével ellenállt a hunok betörésének. A frank hódítás után Chlodvig (ur. 481-511) 508: a meroving birod. fővárosává tette, több apátságot (St-Denis, St-Geneviève, St-Germain-des-Prés) alapított. Miután a karolingok idején elvesztette vezető szerepét, majd 885-886: Odó gróf 13 hónapon át sikeresen védte a normannok ellen, Capet Hugó uralkodása alatt (987-996) Fro. tényleges fővárosává lett. II. Fülöp Ágost (ur. 1180-1223) 1190: fallal erősítette meg (~ terjeszkedését ez sem tartotta fel), és 1215: a pápai legátussal jóváhagyatta a →párizsi egyetem statútumait. ~t 1420-36: elfoglalták az angolok, akik 1431: a Notre Dame-ban a 9 é. VI. Henriket koronáztatták Fro. kir-ává. I. Ferenc uralkodásától (1515-47) fogva ~ egyre inkább Fro. tud. és műv. közp-ja (Louvre, Nemz. Kvtár). A →hugenották elleni harcban a katolicizmus egyik támasza (Szt Bertalan éjszakája, 1572) és a IV. Henrikkel szembeni ellenállás fő fészke, de a →janzenizmus eszméit befogadta. XIII. Lajos kir-tól (ur. 1610-43) kezdődően ~ vallásilag is felvirágzott, Szalézi Szt Ferenc 1618-19: ~ban prédikált, →Bérulle megalapította az Oratóriumot, Olier a →szulpiciánusok, Páli Szt Vince a →lazaristák és Marillac Szt Lujzával az →Irgalmas Nővérek, C. de →Bar az →Örökimádó Bencés Apácák kongr-ját, F. →Pallu a →Párizsi Külföldi Missziós Társaságot. Loyolai Szt Ignác letelepítette a →jezsuitákat. A 18. sz: ~ a →francia felvilágosodás közp-ja (→enciklopédisták). A →francia forradalom fölszámolta a ktorokat és lerombolta az egyh. legfontosabb műv. és kulturális emlékeit. 1802: ~ kb. 547 ezer lakosát 12 pléb. és 27 segélyezőhely látta el. 1830: a júliusi, 1848: a februári forr., 1871: a kommün helyszíne. 1946-tól az UNESCO székhelye. - 2. Fontosabb templomai. A Notre-Dame szegyh. 1163-1250: gótikus stílusban épült, öthajós bazilika, a forr. idején mint az Értelem Szentélye súlyosan megsérült, 1845-74: állították helyre. Ny-i homlokzatán híres királygaléria található. A Ste-Chapelle eredetileg Chlodvig udvari kpnája volt, Szt IX. Lajos kir. 1243-48: vsz. Pierre de Montereau-val újjáépíttette a töviskorona, egy Szt Kereszt-ereklye és más ereklyék számára, a fr. gótika egyik csúcsteljesítménye. Értékes üvegfestményeit chartres-i mesterek készítették. A Panthéon Szt Genovéva sírja fölött, Párizs védősztje tiszt-ére 1757-90: épült görögkereszt alakban, 83 m magas kupolával. 1791-1814, 1830-52, majd 1885-: a fr. nemzet nagyjainak profán temetkezési helye. További jelentős tp-ok: St-Etienne-du-Mont (1492-1626, Szt Genovéva sírjával és ereklyetartójával), St-Martin-des-Champs (román szentélye 1060 k.), St-Germain-des-Prés (az 1860: lerombolt egykori bencés apátság tp-a), St-Germain- l'Auxerrois (12-15. sz., öthajós gótikus tp. egy 6. századi tp. helyén), St-Julien-le-Pauvre (~ legrégibb tp-a, 1160 k. gótikus stílusban újjáépítették), St-Séverin (13-15. sz., öthajós gótikus tp.), St-Médard (15. sz.), St-Eustache (1519-1637, reneszánsz), St-Sulpice (1646-1733, klasszicista), a Sorbonne barokk kupolatp-a (1635-59), St-Joseph (1613-20, a →szeptemberi vértanúk kivégzésének helye), Notre-Dame-des-Victoires (1629-1740, a Szűz Mária Szeplőtelen Szíve-tisztelet központja), La Madeleine (1763), Sacré Coeur (1875-1919), St-Pierre-de-Montmartre (1133, a bencés apácák kolostorának tp-a a forr-ig, 1905 óta újra az egyházé). - 3. érseki székhely. A 3. sz: alapított ppség Sens suffr-a, 1622. X. 20: érsség lett. - Suffr-ai: Créteil, Evry-Corbeil-Essonnes, Meaux, Nanterre, Pontoise, Saint-Denis, Versailles. - 105 km²-en 2004: 2.116.000 l, 1.270.000 h, 126 pb, 576 ep, 763 szp, 95 ád, 1340 sz, 2486 szn, 156 ni, 29 ki-e volt. - Jelentős főpásztorai: első pp-e Párizsi Szt Dénes vt., a 4. sz: Viktorinus, a 4/5. sz: Szt Marcellus, a 6. sz. elején Heraklius, a 7. sz. elején Szt Ceraunus, 654 k. Szt Landerich, 668-80: Szt Agilbert, Hugó (†730), 853-70: Aeneas, 884-86: Gozlin, 1159-60: →Petrus Lombardus, 1160-96: Sully-i Mauritius, 1196-1208: Sully-i Eudes, 1228-48: Auvergne-i Vilmos, 1268-79: Étienne Tempier, 1332-42: Canaci Vilmos, 1384-1409: Petrus d'Orgemont, 1420-22: Jean de Courtecuisse, 1447-72: Gullaume Chartier, 1532-51: Jean du Bellay, 1551-63: Eustache du Bellay, 1569-97: Pierre Gondi, 1598-1622: Henri Gondi. - Érsekek: 1622-54: Jean-François Gondi, 1654-62: Jean-François-Paul Gondi, 1671-95: François de Harlay, 1695-1729: Louis Antoine de Noailles, 1746-81: Christoph de Beaumont, 1791-1801: A. L. Leclerc de Juigné, 1802-08: Jean B. de Belloy. A Napóleon által kinevezett Maury bíb-t VII. Pius p. nem ismerte el. 1817: A. Aug. de Talleyrand-Périgord, 1821: Hyac. L. de Quélen, 1840: Denis Aug. Affra, 1848-57: Marie Dominique Auguste Sibour, 1862: Georges Darboy, 1871: Jos. Hipp. Guibert OMI, 1886: François M.-B. Richard, 1908: Léon-Ad. Amette, 1920: Louis-Ern. Dubois, 1929: Jean Verdier, 1940: Emmanuel Célestin →Suhard, 1949: Maurice Feltin, 1968: François Marty, 1981-: Jean-Marie Lustiger. - 4. Magyarok ~ban. A ~i egy-en kezdettől tanultak m-ok is, és több m. tudós tanított is ott. Nagyobb arányban m. iparosok és munkások vándoroltak be a 20. sz. elején Fro-ba. Az I. vh. előtti egyes-eik (Kölcsönösen Segélyező Magyar Egylet [1846-, Csárdás Tánccsoportja 1960: alakult a ~i Magyar Házban], Osztrák-Magyar Segítő Egyes.) ~ban székeltek. 1924: ~i Magyar Egyes., 1925: Ady Endre Kultúrtársaság alakult, ekkor ~ban 41 m. kocsma és vendéglő működött, a Rue Mazarine a „magyarok utcájának” számított. 1949-74: naponta jelentkező m. adás volt a Fr. Rádióban. 1950-56: és 1960 u. rövid ideig működött a Szabad Magyar Újságírók Egyesülete, első eln. Bolgár László. 1957: megalakult a Fro-i Magyar Szabadságharcos Szövetség, mely 1999. IV: feloszlatta magát. Az 1962: alakult Magyar Műhely azonos c. folyóiratot, egy kv-sorozatot és D'Atelier c. fr. nyelvű irod. folyóiratot ad ki. ~ m. lakossága 60 ezer fővel tetőzött, a 20. sz. végén ez a szám kb. 20 ezer. Nagyobb részük r.k., pléb-juk az 1927: alakult Kat. Magyar Misszió, mely kulturális, segélyezési és érdekvédelmi tevékenységet is folytat. Vezetőlelkészei: Sarlay Géza, 1930: Kurcz Imre, 1932: →Kozma Ferenc, 1941: →Uhl Antal (~ ném. megszállása idején magyarok százait mentette meg hamis okmányokkal az internálástól), 1943: →Szalay Jeromos OSB (1947: Tar Sándor és Szirt Sándor irányításával cserkészcsapat alakult, mely néhány év után a tengerentúli kivándorlások miatt megszűnt; 1957: létrejött az 52. sz. Petőfi Sándor cserkészcsapat, vez-je →Gácser Imre OSB, 1960: →Gánóczy Sándor), 1960: →Rezek Román OSB, 1965: →Vecsey József, 1968: Márkus Sándor CM, 1973: Hieró István, 1985: Ruzsik Vilmos CM, 1991: Molnár Ottó. - Magyar kat. sajtója: 1932-51: Párisi Kat. Tudósító, 1948-59: Belső Tájékoztató, 1948-67: Ahogy Lehet, 1955-65: Családunk - Notre Famille, 1966-68: Sorsunk - Notre Mission. →Párizsi Külföldi Missziós Társaság, →Párizsi Misszió **

KL III:506. - LThK 1935. VII:971; 1993. VII:1380. - EH III:60. - Borovi I-II. - AP 2004:497, 1049.