Magyar Katolikus Lexikon > P > parittya


parittya (lat. funda): erős szíj vagy gyapjúzsinór, melyre középen egy 5-6 cm széles bőrdarabot erősítettek. - Az egyik vége kb. 65 cm hosszú, és van rajta egy 4 cm átmérőjű hurok; ebbe dugta a parittyás jobb középső ujját. A másik vége egy kicsit hosszabb és keskenyebb; ezt a parittyás először szintén a jobb kezében tartotta, de miután néhányszor megforgatta, a kellő pillanatban elengedte. A ~ a →pásztorok fegyvere volt, de olykor harcosok is használták (Bír 20,16; 1Krón 12,2). Dávid ~val tette harcképtelenné Góliátot: homlokába fúródott a kő (1Sám 17,48-51). - A m. néphagyományban kavics v. galacsin hajítására szolgáló hajítóeszköz. A 20. sz: már csak gyermekjáték volt, régen azonban a madarászok is használták. Debrecenben pl. a szőlőpásztorok hivatalos fegyvere a kártékony madarak elűzésére v. elejtésére és a tolvajok elleni védekezésre. R.É.

BL:1428.