Óbuda-Margitsziget, Nyulak szigete, Szűz Mária szigete, Nagyboldogasszony-sziget, 1318-tól Boldog Margit szigete, Nádor-, Palatinus-sziget: sziget a Dunában Óbudával szemben. - 1. premontrei monostor. Nyúlszigeten már 1225: állt egy Szt Mihály-tp. és monostor. 1246: prép-ja és társai szölőadományt kaptak Buda környékén. 1253: először említi itt a premontreieket hiteles oklevél (1234: a premontreiek monostorjegyzékében még nem fordul elő). A IV. Béla kir. nevében fogalmazott 1227. és 1245. évi oklevelek, amelyek alapján a szerzetesek korábbi jelenlétét állították, hamisak. Az utóbbi oklevél 1278: átiratba foglalt szövege szerint IV. Béla elődjei az egész szigetet a premontreieknek adták és ő ebben őket megerősítette. 1254 k. az általa alapított szigeti ktorba hozatta Veszprémből leányát, Margitot és szerzetes társnőit. 1259: domonkosok, 1276 előtt ferencesek is telepedtek a szigetre. - IV. László, kinek húga, Erzsébet a nővérek főnöknője volt, 1276: a ferencesek és a prem-ek klastroma és elkerített területeik kivételével az egész szg-et a nővéreknek adta. Ezért a prem-ek apátja, Márton a p-nál bepanaszolta a domonkosokat, kiknek emberei megverték az apát embereit. Végül 1294: Péter prem. prép. békét teremtett: okl-et állított ki, melyben megígérte, hogy nem indít többé pert a szg. birtokáért. - 1297: a szentendrei főesp. panaszt tett Lodomér érs-nél, mert a prem-ek kiváltságaikat meghaladóan szentségeket szolgáltattak ki a szg. népének. A 15. sz. végére a monostor Buda és Pest környékén elszórt birtokai, melyeket csaknem mind 13. sz. kir-októl kaptak, idegen kézre kerültek. A 16. sz. elején kihalt, tp-ában világi papok miséztek. - A 13. sz. tp. D-i fala 3 ablakkal fennmaradt; belsejében egy 12. sz. kpna alapjaira bukkantak. 1932: a maradványok alapján →Lux Kálmán rekonstruálta a monostortp-ot. Tornyába az a 15. sz. harang került, melyet az apácaktor romjai között 1914: találtak. Az óbuda-újlaki pléb-hoz tartozó, félköríves záródású tp. hossza 18 m. D-i oldalán a konventépületet nem tárták föl. - 2. domonkos apácakolostor. 1250 e. IV. Béla a Bold. Szűz tiszt-ére apácaktort kezdett építeni a szg-en a leánya, Margit számára. 1252: a 10 é. Margitot 18 nővértársával együtt a domonkosok mo-i tartfőn-e, Mihály hozta át a veszprémi Szt Katalin-ktorból. Margit társnőivel együtt 1254: Humbertus de Romanis rendfőn. kezébe tette le fogadalmát. A szg-et ekkor kezdték a Boldogságos Szűz szigetének nevezni. 1255: Béla kir. a ktornak adta Buda vára és környéke vásárvámjait és a várban építendő Szűz Mária-tp. kegyuraságát. 1257: a p. a ktort kivette az esztergomi érs. joghatósága alól, és 40 napi búcsút engedélyezett azoknak, akik a ktor tp-át szentelési évford-ján felkeresik. 1259: Mária kirné kérésére a p. megengedte, hogy a nővérek lelki gondozására domonkosok építsenek konventot elkülönülten. 1265: Béla kir. és fia, István hg., Margit fivére, aki a kir. fölébe kerekedett, a szg-en kötöttek békét. 1271. I. 18: elhunyt Margit, a főoltár előtt temették el. Sírját a ktor fennállásáig zarándokok sora látogatta. 1272-80: a ktor nagy jótevője volt Moys nádor, kinek 2 lánya a nővérek között élt. 1276: 110 tanút, köztük 38 nővért hallgattak ki a p. megbízottai Margit életszentségéről. A ktor létszáma ekkor kb. 70 a segédnővérek nélkül, s IV. László a ferencesek és a prem-ek ktora kivételével az egész szg-et Erzsébet nővérének adta. A Margitról írt egykorú életrajzok és vallomások betekintést nyújtanak a ktor mindennapi életébe. - 1276: a pápa oltalmába vette a ktort és megerősítette birtokait és jogait. 1277: megkapták a telki bencés apátság kegyuraságát. 1278: kiváltságot nyertek a népeik fölötti bíráskodásra. Birtokaik száma növekedett, 12 (főként Pest, Pilis, Somogy és Pozsony) vm-ben voltak elszórva. 22 faluban a tp-ok kegyurasága is hozzájuk tartozott. Mivel a nővérek a ktort nem hagyhatták el, birtokaikat officiálisok, provizorok igazgatták, akik a közeli domonkos konventből kerültek ki. A közvetett birtokkezelés miatt a nővérek a jövedelemnek csak egy részét kapták meg, de az is elég volt, hogy eltartsa Mo. legnépesebb, 25-100 tagú apácakonventjét. - A 15. sz. közepén gazdálkodásukban nagy változások történtek: elvesztették a Telki feletti kegyuraságot, a budai és a pesti vásárvámot, s jövedelmeiket részben bérbe adták. A domonkos provizorok gazdálkodásával nem voltak megelégedve. 1459: a p. Szilágyi Erzsébet kérésére kizárta a domonkosokat a birtokigazgatásból, és csak egy vikáriust és néhány gyóntatót engedélyezett az apácák szolgálatára. 1505: egy domonkos barát volt az orgonistájuk. 1521: Nándorfehérvár eleste után a nővérek egy része menekülni akart a török elől, de ezt a tart. perjele csak végszükség esetében és közösségben maradva engedte meg. 1541: 40 nővér a bihari Szentjános-monostorban talált menedéket. 1563 k. a megmaradt 18 apáca Nagyszombatba a klarisszákhoz, majd a domonkosok csaknem üres konventjébe költözött. 1615: már csak heten Pozsonyban, a klarisszáknál kaptak menedéket, 1637: már csak 1 domonkos nővér élt. - 1938-58: föltárták a ktor és a tp. alapfalait a szg. közepe táján, a Pest felé néző parton. 60x14 m-es, egyhajós tp-ának Ny-i homlokzata előtt torony állt, a szentély a nyolcszög 3 oldalával zárult, D-i oldalához kerengő és emeletes zárda csatlakozott. A tp-tól Ny-ra állt egy kpna, utóbb ide helyezték el fehér márványkoporsóban Margit maradványait. - A ktor okl-ei nagy számban maradtak fenn (OL, DL oszt.). 9 nyelvemlék-kódexünk biztosan, néhány vsz. az ~i apácáké volt. Legrégibb a →Birk-kódex. →Ráskai Lea másolta a →Példák könyvét, a →Margit-legendát, a →Domonkos-, a →Cornides-, a →Horvát-kódexet; →Sövényházi Márta az →Érsekújvári kódexet és részben a →Thewrewk-kódexet, egy ismeretlen nővér a Könyvecskét a szt apostolok méltóságáról. Könyveik szétszóródtak, bejegyzés alapján csak egy nyomtatott kv-ről biztos, hogy az övék volt: Bandel de Castronovo OP által 1506: összegyűjtött r. szabályok és privilégiumok (ma a győri ppi kvtárban). -

3. domonkos konvent. 1257: a rend firenzei kápt-ja a szigeti apácazárdát a m. domonkosokra bízta. 1259: a p. megengedte Margit anyjának, Mária kirnénak, hogy a nővérek közelébe ffi konventot alapítson a lelki gondozás biztosítására. 1309: a gyulafehérvári kápt. a szigeti perjelt, Benedeket választotta erdélyi pp-ké. A testvérek azonban idővel túlságosan beleszóltak az apácák életébe és kisajátították gazd. ügyeik intézését, ezért 1459: Szilágyi Erzsébet kérésére a p. kivette az apácákat a domonkosok felügyelete alól és közvetlenül a Sztszék alá rendelte őket (a ktor →exempt lett). A tart. perjele csupán gyóntatókat küldhetett az apácákhoz. Ezzel a szg. konvent létjogosultsága megszűnt, 1458 u. perjelét többé nem említik. Tp-uk az apácáékkal közös volt. -

4. A ferencesek IV. Béla és fia István segítségével telepedtek le. 1276: már készen állott ktoruk. 1288: István provinciális és társai megegyeztek a domonkosokkal és az apácák ügyvivőivel a ferencesek kolostorához tartozó terület határai felől. 1308: itt tartották a tartományi káptalant. Védőszentjük Szt Klára volt. 1495: még említik, a 16. sz: azonban nem. A templom Ny-i falának gótikus maradványai még láthatók a sziget közepe táján, a pesti oldalon. Szentélye félkörívvel zárult, a kolostor az É-i oldalhoz csatlakozott. H.F.L. - 5. 1686 u. a klarisszák kapták meg a szigetet, és visszatelepültek. II. József (ur. 1780-90) őket is feloszlatta, a szg-et a Vallásalaphoz csatolták, de az ogy. hamarosan Sándor főhg-nek adományozta. 1796: József nádoré, róla a 19. sz: Nádor- és Palatinus (m-ul nádor)-szigetnek is nevezték. 1908: az ogy. közkertté nyilvánította, 1909. I. 1: a Főv. Közmunkák Tanácsának tulajdona. H.F.

Radványi P.: A Margitsziget tört. Pest, 1858. - Karácsonyi I: 200. - Bp. régiségei 1973:99; 1976. I:269, II:69, 279. - Kk. régészetünk újabb eredményei. Bp., 1985:253. (Bertalan Vilmosné) - Kiss Kolos-Lux Kálmán: A margitszigeti Szt Mihályról nev. prem. prépság tört. Bp., 1932. - Műv-tört. Értes. 1957:246. (Oszvald F.) - Király Ilona: Árpádházi Szt Margit és a sziget. Bp., 1979:29. - Rupp 1868:62. - Harsányi 1938:104. - Zakariás G. S.: Budapest. Bp., 1961:182. - Bp. régiségei 1971:245. (Feuerné Tóth Rózsa: A margitszigeti domonkos ktor) - Király Ilona: Árpádházi Szt Margit és a sziget. Bp., 1979:145. - Takács 1992:73. (32.) - Kovács-Legeza 2002:41.