Magyar Katolikus Lexikon > O > orarion


orarion (a gör. hora, 'idő' szóból): keskeny, hosszú, keresztekkel díszített szalag, a bizánci rítusban a diákonusi hatalom jelvénye. - Ugyanabból az anyagból készül, mint a →dalmatika. A diákonus a szert-ok végzésénél az ~t a bal válla körül fonva viseli úgy, hogy elöl és hátul egyaránt csaknem a földig ér. A diákonus az ~ elöl lévő szárának fölemelésével jelezte, hogy egyes lit. cselekmények végzésének ideje elérkezett. P.I.

G.k. szert-tan 1937:34. - Berki 1975:279. - Onasch 1981:290.