Magyar Katolikus Lexikon > O > óriás


óriás, gigász (gör.): 1. a görög mitológiában mindig többes számban gigászok, 'a föld fiai'. Anyjuk Gea, a Föld istennője, atyjuk a megsebzett →Uranosz, aki vérével termékenyítette meg a földet. A népi képzelet szerint az ~ok a →kozmosz törv-ei ellen föllázadt természeti erők megszemélyesítései, számuk elérte a százat. Egyes mondákban Zeusz segítői voltak a →titánok ellen, más változatokban föllázadtak ellene, hogy bosszút álljanak a titánokért (gigantomakhia: gigászok harca Zeusz ellen). Az ég birtoklásáért rajtaütésszerűen támadtak az Olümposzon lakomázó istenekre, akiknek csak állati formát öltve sikerült elmenekülniük. Végül Zeusz győzte le őket villámaival, s a Tartaroszba taszították őket. Ezzel kezdődött Zeusz mindenek fölötti uralma. - 2. A Szentírásban. Az ~ok félelmetes harcosok (vö. Ter 6,4), hozzájuk képest a közönséges ember csak szöcskének érzi magát (Szám 13,33); magasak, mint a cédrus, és erősek, mint a tölgy (Ám 2,9). →Og vaságya 9 könyök hosszú volt (MTörv 3,11). →Góliát 6 könyök és 1 arasz magas volt, bronzpáncélja 5000 sékel (kb. 80 kg) súlyú, a lándzsája nyele pedig olyan volt, mint egy zubolyfa (1Sám 17,4;. 2Sám 21,16). - →Sámson tettei is ~hoz illőek (Bír 15,15; 16,3;. 2Sám 23,8.18). - A Ter szerzője feldolgozott egy hagyományt, mely a titánok egyik nemzetségéről szólt, akik az →Isten fiainak és az emberek leányainak házasságából születtek, hogy az emberi nem egyre fokozódó erkölcsi romlását bemutassa, s a vízözönt az ő gonoszságukkal okolja meg. A Bölcs 14,6; Sír 16,7: gigászok; 3Mak 2,4: szerint gőgös nemzetség voltak az ~ok, akik mintha még Istennel is szembeszálltak volna; vsz. Jób 22,15 is így értendő; vö. Bár 3,26. A kérdést Hénoch (etióp) 6; 15 tovább taglalja. →refaiták - 3. a népi mesevilágban hol pozitív, hol negatív alakok. **

Enc. Mit. 1964:493.