Magyar Katolikus Lexikon > N > nagybirtokos


nagybirtokos, főúr: nagykiterjedésű földbirtokokat, uradalomegyütteseket birtokló személy. - A feudalizmusban a települési egységek és várak száma különböztette meg a középbirtokostól. Az egy várban székelő ~ a birtokain lakó jobbágyok bírája is volt (gyakran →pallosjoggal). A ~ e várban tartotta magánhadseregét, udvarát, s rendszerint ez volt a nemesi vármegye központja. - 1526 u. a társad. életnek jellemző vonása a ~, főúri osztály előretörése a súlytalanná váló köznemességgel szemben. Ez a ~ osztály, mely a régi, kihalt arisztokrácia helyén túlnyomóan új családokból állt, a kir. hatalom pártfogásában részesült, s helyette uradalmaival a török elleni védelem szerepét jórészt átvette. A török hódítás ter-éről a nemesség elmenekült, földjét a szultán hűbéresei, a szpáhik foglalták el. A vagyontalan nemesek kénytelenek voltak részben a kir. végvárakban katonáskodni, részben a ~ várurak szolg-ába állni, azok szervienseivé lenni (→familiaritás, →dominus-szerviens). - Ez a ~ osztály a 16. sz. óta öröklődő →gróf, →báró c-ekkel is megkülönböztette magát a nemesség többi részétől (→herceg). 1526-1680: mindössze 18 új gr. és 15 br. család nyert főúri rangot. Mária Terézia uralkodása végén már 84 gr. és 69 bárói család volt, akikhez még 219 honosított (indigena) családot is számítottak. - 1849 u. Ferenc József főként a gazd. életet irányító (leginkább zsidó), frissen nemesített családokból, s nem a ~okból növelte a főrangúak számát. **

Eckhart 1946:199.