Magyar Katolikus Lexikon > N > négyzet


négyzet (lat. quadrat): négy egyenlő hosszúságú, derékszögben találkozó egyenessel határolt síkidom. - A Szentírásban ~ az égőáldozati oltár (Kiv 27,2? 38,1).  - Az építészetben az ókori rómaiaknál a várostervezés alapformája; a kk. katedrálisépítészetben a fő és kereszthajó találkozásának ~e az egész építmény méreteit meghatározta (→négyezet). - A →számmisztikában a →kozmoszt, a Földet és a földi-emberi életet jelenti (→négy). - Ikgr. A →háromszöggel együtt az emberi és isteni (Szentháromság) találkozásának jele; alapkompozíció. A lapjára állított ~ átlói →Krisztus-monogramot, a sarkára állított ~ átlói →kereszt formát mutatnak (→Krisztus-szimbólumok). Élő személyek (→donátor) →nimbusza ~es. Ábrázolásokon jelentheti a világmindenséget, a négy szelet, négy evangélistát. **

Kirschbaum III:485. - Sachs 1980:145. - Pecz II/2:619.