Magyar Katolikus Lexikon > M > monstrancia


monstrancia, ostensorium (lat., a monstro, ill. ostendo, 'megmutatni, bemutatni' igéből), Úrmutató, szentségmutató: az →Eucharisztia ünnepélyes megmutatására szolgáló →liturgikus edény, melyben csiszolt kristályon vagy üvegen keresztül látható a →lunulába fogott Szentostya. Ünnepélyes szentségkitétel v. körmenet alkalmával használjuk. - A ~ név No-ban keletkezett, Itáliában ostensorium. A ~ →Úrnapja ünnepének elrendelése, 1264 u. került használatba (→úrnapi körmenet). - Kezdetben a ~ formája torony, kpna, →retabló, a 16. sz: a szentostyát üveghengerrel vették körül, s ennek megfelelően díszítették. A 17. sz-tól a ~ lángoló sugarú Nap formát öltött. Különösen nemes és a legfinomabban megmunkált anyaga (a természetben az istenség jelképei: arany, ezüst, aranyozott réz, drágakövek, gyöngyök stb.) az Oltáriszentség iránti tiszt-et fejezi ki. - Méretét a hordozhatóság korlátozta, de őriznek Württenbergben 86 cm-es (15. sz.), Pozsonyban 110 cm-es (1500), Tegernsee-ben 127 cm-es (15. sz.) ~t. - Attrib-a az Oltáriszentséget különösen tisztelő szteknek: Liguori Szt Alfonz, Páduai Szt Antal, Szt Borbála, Szt Damasus p. (mert megnyitotta a katakombákat), Caracciolo Szt Ferenc, Szt Jácint, Assisi Szt Klára, Szt Norbert, Baylon Szt Paszkál, Születetlen Szt Rajmund, Aquinói Szt Tamás. **

Kirschbaum III:279. - Radó II:1438.