Magyar Katolikus Lexikon > M > monarchianizmus


monarchianizmus (a gör. monarchia, 'egyeduralom' szóból): szentháromságtani eretnekség, mely tagadta az Atya, a Fiú és Szentlélek valóságos személyeit. - A kifejezést a platóni-sztoikus fil. már a kerség előtt alkalmazta a monoteizmus jelzésére. Ők egyetlen isteni elvről, egyetlen isteni irányításról és etikai berendezkedésről beszéltek. Philo az ósz-i monoteizmus jelölésére használta a ~ szót, s így tettek a ker. apologéták is. A korai egyhatyák Krisztus istenségét is a „monarchia” segítségével próbálták összeegyeztetni az egyistenhittel. A ker. teol-ban az első igazi nagy téma a Fiú és a Szentlélek istenségének összeegyeztetése a szigorú monoteizmussal. Egyesek ezt úgy oldották meg, hogy a Fiúnak és a Szentléleknek bizonyos alárendeltséget tulajdonítottak az Atyával szemben (→szubordinacionizmus). Az igazi ~ azonban tévtanítás volt, s azt a tételt hirdette, hogy Isten egységét a személyek valóságának elejtésével kell megvédeni. Az Atya, Fiú, Szentlélek csak 3 olyan név, amely az egyetlen, egyszemélyű Istennek a 3 üdvtört. megnyilvánulását jelzi. Innen van a →modalizmus és a →patripasszionizmus név is, amely azt akarta mondani, hogy a Fiú módján igazában az Atya szenvedett. - A ~ tört. háttere a zsidó monoteizmus és a korai zsidóker. igehirdetési forma. János evang-a azonban a Logosz istenségét és az Atyával való egyenlőségét annyira hangoztatta, hogy a ~t nem lehetett egyh. tanításként elfogadni. Már Tertullianusnál, az alexandriai és a róm. Dionüsziosznál tisztázódott teol-ilag Isten egysége és a 3 személy különbözősége. Az adopcianizmus is úgy kerülte meg a háromság titkát, hogy a Logoszt csak fogadott Fiúnak mondta. A ~ fő hirdetői K-en Photeinosz, Noétosz, valamint tanítványai, Epigonész és Kleomenész, Rómában Szabelliosz és Praxeasz voltak (→szabellianizmus). A tévtan nem volt hosszú életű, csak kb. Kr. u. 180-260: emlegették. Eleinte a p-k (I. Viktor, Zefirinus) csak tartózkodással kezelték, de I. Callistus határozottan elítélte (D 48, 60, 85, 231). - Az újkorban az →unitáriusok és a →szociniánusok elevenítették fel, s valójában a ném. idealisták (Schelling, Hegel) is a ~ szerint értékelték a Szentháromság tanát. →antitrinitáriusok G.F.-V.L.

LThK VII:534. - Vanyó 2000:297.