Magyar Katolikus Lexikon > M > metafora


metafora (a gör. metaferein, 'átvisz' szóból): irodalomelméleti kifejezés, összevont hasonlat. - A mondattal kifejezett hasonlatból (pl. a szeretet olyan, mint a tenger) elmarad az „olyan, mint...”, s csak 2 kép, fogalom áll egymás mellett, jelzős kapcsolatban (szeretet-tenger) v. birtok-viszonyban (szeretet tengere). Ezzel a tartalom kitágul, a szó átvitt értelmű lesz, innen a ~ kifejezés. - A ~ lényege az összehasonlítási alap (mint 3. fogalom: „tertium comparationis”), mely szerint a szeretet és a tenger egyaránt határtalan v. épp hullámzó. - A ~ logikai alapja az analógiás (hasonlósági) állíthatóság, ontológiai alapja a létezők analógiája. A ~ sokszor egészen távoli dolgokat kapcsol egybe (angyal-arcú, csillag-szemű). A szövegben nemcsak értelmező, hanem figyelem-keltő szerepe is lehet (gondoljunk pl. Ady meghökkentő képeire: lidérces, messze fény, ti. az ember). - A klasszikus metaforika ügyelt arra, hogy a képek összemérhetők legyenek és ne uralják el az egész szöveget. A modern költ. azonban szívesen él az ún. elidegenítés eszközével, amikor meglepő módon kapcsol össze fogalmakat, és egyáltalán nem világos azonnal, mi is az összevetés alapja (pl. Pilinszkynél: alvó szeg, jéghideg homok). - A ~k átvezetnek a →jelképek világába, ahol már csak az értelmező kép marad meg. A metaforikus, jelképes beszéd a költők nyelvteremtő erejének legfőbb mércéje. De nemcsak a költészet, a mindennapi nyelv is tele van ~kkal (pl. kutyahűség, házak erdeje stb.). Végső soron az egész emberi beszéd analógiák sorozatára épül (már ez is hasonlat, ha azt mondom: a beszéd épül valamire), s a ~ világa a nyelv-filozófiába torkoll. - A Szentírás igen gazdag ~kban, már csak azért is, mert az ókori K képekben gazdag világában keletkezett. Sokszor él a pars pro toto eszközével, amikor az „egész” helyett valamelyik rész nevét mondja, így pl. „minden test” nem más, mint „mindenki”. Tipikus K-i ~ pl. az oroszlán, Júdára alkalmazva (Ter 49,9), majd később Krisztusra (ApCsel 5,5): alapja, hogy az oroszlán, az állatok kir-a, legyőzhetetlen. Egy-egy szó, mondat, kép, akár egész fejezet, kv., írás átvitt értelmű használata vezet el a típus fogalmához: az egész Szentírás előképek, jövendölések beteljesülésére, továbbmélyülésére épül. Metaforikus képekre alapozza Jézus is híres önvallomásait (az Én vagyok-mondásokat), példabeszédeit. Allegorikus-antropomorf kifejezések a kifejezhetetlen és puszta szavakkal leírhatatlan Istenre is vonatkoznak (Isten keze, szeme...). A képek tartalmának föltárása a →szentírásmagyarázat egyik fontos feladata. Cs.I.

LThK VI:360.