Magyar Katolikus Lexikon > M > megbecsülés


megbecsülés: erény, amely arra tesz készségessé, hogy a megismert →jót belsőleg a neki kijáró fokon értékeljük, és külsőleg a megfelelő módon fejezzük ki →tiszteletünket. - 1. A ~ az →igazságosság rész-, a →szeretet társerénye; ellentéte a →megvetés és a →megbecstelenítés. Sajátos tárgya az →érték, mely az emberben a →becsület, Istenben önmaga (→legfőbb jó), az anyagvilágban a teremtés céljának, rendeltetésüknek való megfelelés. A ~ értelmi felismeréssel kezdődik, mellyel jónak ítélünk valamit, és ennek megfelelően beszélünk róla, birtokoljuk és bánunk vele. - 2. Tárgya. A ~ fokát és megnyilvánulási formáit a tárgya határozza meg. Az ember ~ének tárgya az →istenképiségből fakadó személyi méltóság; a ker. ember ~ének tárgya az →istengyermekség, Krisztushoz tartozása. Isten ~ének kifejezése az →imádás, mely egyedül Őt illeti meg. Az anyagi dolgok ~ének alapja, hogy Isten alkotásai. Isten jónak teremtette a dolgokat, amennyiben mindent az ember szolgálatára és üdvössége érdekében teremtett. Ezért bármely dolog ~ének fokát az határozza meg, mennyire szolgálja az ember üdvösségét. A dolgok ~e mutatkozik meg tisztességes kezelésükben (tisztaság, pazarlás kerülése, rendeltetésszerű használat). - 3. A Szentírásban. A legnagyobb ~t, amit az ember kaphat, a létével kapta a teremtésben: Isten a képmásának teremtette őt, és minden más teremtett dolgot őrá bízott (vö. Ter 1,26-28;Róm 8,17; Ef 5,1; 1Jn 3,2; 2Kor 3,18). Az ÓSz-ben a ~ az alázatosság jutalma (vö. Péld 29,23), elvesztése büntetés (vö. 2Krón 26,18). - Jézus figyelme a legkisebbek iránt (vö. Mt 25,40.45), →ellenségszeretetre buzdító szavai (Mt 9,13; 11,9; Lk 5,32; 15,2) mutatják az istenképiség emberi ítéletektől független méltóságát. Az elbukott ember újra meg újra lehetőséget kap Istentől az újrakezdéshez, Isten visszaadja az elvesztett ~t. Szt Pál szerint a „kölcsönös ~” a „testvéri szeretet” megnyilvánulása (Róm 12,10), ezért „mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak” (Fil 2,3). A Lélek különböző kegyelmi ajándékai egymás ~ére, komolyan vételére és engedelmességre késztetnek (vö. 1Kor 14,26-33). Az embernek önmagát is becsülnie kell, mint Isten templomát (vö. 1Kor 3,16-19; 6,19; 2Kor 6,16), a →főparancsnak megfelelően: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Mt 22,39-40). Súlyos bűn a faji megkülönböztetés és a szegények lenézése (Jak 2,6;. Mt 5,22). - 4. A keresztény lelkiség szerint a közösségi élet alapja családban és társadalomban egyaránt a ~. A különféle (papi, szerzetesi, családi) állapotok Istentől kapott méltóságának megfelelő ~e az egészséges társad. alapja. Ezen belül a ker-eknek fokozottan kell figyelniük a gyöngék, elesettek, öregek, magukra maradottak ~ére, ellensúlyozva ezzel a pénzt, fogyasztást, erősek és gazdagok igényeit előtérbe helyező szemléletet és gyakorlatot. - Az ember számára erkölcsi feladat, hogy életével mások ~ét kiérdemelje. Ha azonban erre nem az üdvösség szempontjai szerint figyel, akkor az emberek ~ének keresése könnyen vezet hamissághoz és a népszerűség hajszolásához. - A ~ folyamatos nélkülözése lelki-testi károsodást (közömbösség, depresszió, kábítószerek) válthat ki. A mai világ fokozott verseny- és sikerélmény-kényszere, az örökösen kiélezett helyzetekben való helytállás emiatt jelent nagy veszélyt (egy-egy győztes mellett sok vesztes). A szeretetre alapozott ~ mindig elsősorban a személynek, Isten teremtményének szól, a teljesítményétől függetlenül; minden más ~nek erre kell épülnie. - 5. A II. Vatikáni Zsinat (1962-65) jóváhagyta a személyi méltóság modern eszméjét mint az „emberi jogok” alapját (GS 11). Minden egyes ember, erkölcsi gyarlóságai ellenére is felcserélhetetlen érték (GS 13). Nemcsak mint lélek, hanem mint test is ~t érdemel (vö. 1Kor 6,13-20). Testi mivolta is Isten szeretetéből való (GS 2 és 19), ezért „~re méltó” (GS 14). Az ember nagysága teremtményi rendeltetéséből következik: Isten megbízásából ura „minden földi teremtménynek” és uralkodnia kell fölöttük (GS 12). Minden egyes embernek joga van az emberhez méltó élethez és halálhoz. Küzdeni kell az emberhez méltó szociális állapotokért (GS 20). Az emberi tevékenység ~ének és méltóságának alapja, hogy folytathatja Isten művét a teremtés tervében való részvétellel (GS 34; vö. 7). Az emberiség győzelmei „Isten nagyságának jelei” lehetnek (GS 34), mert Isten adja az autonómia kegyelmét (GS 36). A munkanélküliség, hajléktalanság összeegyeztethetetlen az emberi személy és a társadalom ~ével (GS 67). Gánóczy Sándor-H.L.

Schütz 1993:253. - LThK III:711. - KEK 358. - GS 12, 24, 39.