Magyar Katolikus Lexikon > M > mantra


mantra: imádságos formula, egy szótag, szó vagy szavak együttese, amelyet mormolva vagy hangosan ismételgetnek egyes keleti vallások hívői, isteni és mágikus erőt tulajdonítva nekik (→buddhizmus, →hinduizmus). - A szó a szanszkrit mantr, 'beszélni' szóból ('szent mondás, imádság v, véda himnusz'); vagy a man, 'gondolkodni' és a trai, 'megszabadítani, őrizni' igékből származik. - A ~ mindig személyre szabott, bizonyos idő elteltével a guru, mint tanító és lelkivezető, a növendék érettségének és megbecsülésének jeleként választja és adja át a ~t. A legismertebb és leggyakrabban használt ~ az egyszótagú OM, melyet a Legfőbb Lény hangzó szimbólumának tartanak. A ~ mondogatásának v. énekelgetésének ritmusa a ki- és belégzés ritmusához igazodik, a gyakorló teljesen önmagára és belső világára hagyatkozik. A ~ra koncentrálás lassanként eloldhatja a gyakorlót a külvilághoz fűző köteléket, és egyoldalúan csak önmagával és saját tudatalatti világával tartja függésben. **

Schütz 1993:247.