Magyar Katolikus Lexikon > M > manizmus


manizmus (a lat. →manes szóból): a →vallás eredetéről szóló elméletek egyike. - A ~ atyja, H. Spencer a világszerte elterjedt →halottkultuszt (ősök kultusza) nyilvánította minden vallás kiindulópontjává. Szerinte közmeggyőződés, hogy a halálban az ember egyik része, a lelke tovább él, s az életben maradottak az elhunyt lelkét tisztelettel veszik körül. Ebből kultusz (temetés, áldozat, tisztelet, segítségül hívás) bontakozott ki, s lassan istenséggé vált az ősök lelke, akiknek tisztelete a legkülönbözőbb vallásokká alakult, beleértve a →monoteizmust is. **

König 1985:36.