Magyar Katolikus Lexikon > M > magyar pénztörténet


magyar pénztörténet: Európa középkori pénztörténetének első szakaszát (Nagy Károlytól [768-914] a 13. sz. végéig), amelyben →dénárt és annak felét, →obulust vertek, dénár-korszaknak nevezik. Az I. (Szt) István (ur. 1000-38) koronázása után megindult m. pénzverés is (közvetlen bajor mintára) e rendszerhez igazodott. Előlapja egy felhőből kinyúló lándzsát tartó kezet (Isten keze) ábrázol, LACEA REGIS fölirattal, hátlapja pedig egy m. ötvösmunkával átalakított karoling tp-ot REGIA CIVITAS fölirattal. Átlagsúlya 1,24 g. - Föltételezhetően a pénzben fizetendő adó bevezetésével függ össze Szt István 0,8 g átlagsúlyú dénárának verése, amely mindkét oldalán keresztet ábrázol, STEPHANVS REX, ill. REGIA CIVITAS fölirattal. Szt István pénzei vsz. Esztergomban, esetleg Székesfehérvárt készültek. Igen jó minőségűek voltak, a nemzetk. pénzforgalomban is szerepük volt. A viking keresk-mel összefüggően gyakran fordulnak elő É-Eu. (D-Skandinávia, Baltikum) leleteiben. Szt István a Mo-on forgott bizánci pénzek hatására, azok →pénzlába szerint (4,5 g) aranypénzt is veretett. - A 11. sz: a m. pénz alig változott. Minőségében jelentős módosulás nem történt, külső megjelenésében viszont Salamon (ur. 1063-74) pénzei újat hoztak: megjelent a figurális ábrázolás. Előlapi fölirata a mindenkori uralkodóra utal, hátlapján pedig Pétertől (ur. 1038-42, 1044-46) kezdődően a 11. sz-ban: PANNONIA. - Könyves Kálmán (ur. 1095-1116) alatt kezdődött az a →pénzrontás, amely az évi →pénzújítás segítségével a 12. sz. m. pénz súlyát és finomságát erősen csökkentette. Az aprópénzkorszaknak nev. 12. sz: a dénárokon a kibocsátó uralkodó nevét sem tüntették föl, éremképük többnyire geometrikus ábrák, keresztek, félholdak voltak. Egyedülálló a kk. pénzverésben a III. Béla (ur. 1172-96) kori bizánci és arab mintára készült rövid életű rézpénzverés. - A 12/13. sz. fordulójának erőteljes gazd. föllendülése a dénár válságával járt együtt. A Ny felé fordult külkeresk. útján a jó minőségű karintiai →friesachi dénárok áramlottak az orsz-ba. Hatásukra a m. dénár is súlyosabb lett, de a friesachi minőségét nem érte el. Mo-i forgalmuk a tatárdúlásig (1241-42) tartott. A dénár válságán IV. Béla (ur. 1235-70) a szlavón →báni pénzek verésével próbált segíteni. Ezek előnye jó minőségük mellett az volt, hogy nem estek évi beváltási kötelezettség alá. A válságot azonban nem oldotta meg, még a belforgalom számára is szükség volt más értékálló pénzre, így áramlottak az országba a →bécsi dénárok, ami a velük együtt előforduló passaui és regensburgi dénárokkal külkereskedelmünk új irányát (a Duna út használatát) is mutatja. Mo-i forgalmuk a 14. sz. közepéig tartott, legnagyobb azonban a 13/14. sz. fordulóján volt. - A pénzügyi válságot Károly Róbert (ur. 1308-42) korszakváltó jelentőségű gazd., pénzügyi reformja számolta föl. Pol. megszilárdítás után 1232 k. fogott hozzá a gazd. reformok keretében a pénzügyek korszerűsítéséhez. Először ő is a dénár értékállósításával próbálkozott, ez azonban csak időleges eredménnyel járt. Eu-ra kiterjedő gazd. hatalmat adott viszont az 1325 k. megindított aranypénzverés. Aranyat eddig Bizáncon kívül Eu-ban 1252-től Firenze vert, majd néhány itáliai város, végül a fr. és ang. uralkodók. 1325 k. kb. egy időben a m. és a cseh kir. Ezt követően egész Eu-ban ált-sá vált az aranypénzverés. Ám Mo-nak gazd. hatalmat adott rendkívüli aranygazdagsága. A 14. sz: a m. aranybányászat és aranymosás évi 1000 kg aranyat állított elő, szemben Cseho. évi 100 kg-jával és Eu. összes többi orsz-ának további 100 kg aranyával. Károly Róbert 1 budai márka (245,53779 g) 23 karát 9 gran (989,58 ezrelék) finomságú aranyból 69 db aranypénzt veretett, így annak súlya 3,55 g, színsúlya 3,52 g. Aranypénzünknek az első aranyverető város, Firenze adott mintát és nevet. Előlapján firenzei liliom, hátlapján Ker. Szt János van, s itáliai nevéből (florenus, fiorino d'oro) lett a m. forint, azaz →aranyforint. Képe azonban már I. (Nagy) Lajos (ur. 1342-82) alatt megváltozott; a firenzei liliomot a m. Anjou-címer, Ker. Szt Jánost I. (Nagy) Lajos lovagi ideálja, Szt László kir. váltotta föl, s évsz-okra éremképe lett a m. aranyaknak. Károly Róbertnek nemcsak aranypénze volt új pénznem a pénz verésében, hanem a sz-forduló óta Mo-ra beszivárgott →cseh garasok hatására m. →garasokat is veretett. 1 budai márka 937 ezrelékes finomságú ezüstből először 62, majd 72 db garas készült. Ennek útja azonban egyenetlenebb volt, I. (Nagy) Lajos alatt leálltak verésével, és csak Mátyás kir. 1467-es reformja hívta újra életre. Az aranyforint 100 dénárral volt egyenlő, 1 garas 8 dénárt ért.

A megnövekedett pénzveréshez új verdéket állítottak föl, s Károly Róbert 10 kamarára osztotta Mo-ot, új verdékkel, az addigi egyetlen esztergom-budai kamarának 2 verdéjével szemben. - Károly Róbert pénzreformja I. (Nagy) Lajos változtatásaival több mint egy évsz-ra meghatározta a m. pénzverést. Aranyat minden uralkodó változatlan minőségben és éremképpel (címere, köriratban nevével, ill. Szt László) veretett, az évi beváltás alá eső apró ezüstpénzek (dénár, obulus, Zsigmond [ur. ur. 1387-1437] alatt parvus [fillér], quarting) azonban romló minőségben készültek. - Újabb jelentős változást I. (Hunyadi) Mátyás 1467-es reformja hozott, akinek sikerült a dénárt értékállósítani, az újraváltási illeték elmaradásával károsult kincstárt újabb adóval kárpótolva. Ugyancsak megszilárdította az aranyforint 1:100 viszonyát a dénárhoz. Pénzeinkre e reform következményeként került a Madonna (→máriás). Az 1 aranyforint = 100 dénár értékarány azzal a következménnyel járt, hogy 100 dénárnyi összeget mindenkor Ft-nak neveztek. Később, az ezüstpénzek romlásakor a már →dukátnak nev. arany értéke 5-600 dénárt is elért, ám a Ft-ra, mint →számítási pénzre akkor is 100 dénárt számoltak. - Mátyás után 1526 következményei, I. Ferdinánd és az erdélyi fejedség kialakulása teremtett új pol. és, részben ennek következményeként, új pénztört. fejezetet. A 15/16. sz. fordulóján új értékpénz jelent meg, a →tallér, ami főként az ezüstben gazdag orsz-ok számára volt előnyös. Elsőként 1487: verette Zsigmond tiroli főhg., s a 16. sz: egész Eu-ban elterjedt. Kezdetben guldinernek nevezték; tallér nevét Joachimstalról kapta. Mo-on II. Ulászló veretett először 1499: guldinert, első típusa egyben az első évszámmal jelzett m. pénz. II. Ulászló guldinerei, amit aranyban is kivertek, vsz. kir. ajándékok lehettek, nem voltak forgalmi pénzek. A forgalom számára 1553: veretett tallért I. Ferdinánd, bár 1552-es évjárat is készült néhány példányban. I. Ferdinánd tallérja 14 latos (875 ezrelék) ezüstből készült, 1 budai márkából 17/22 db tallért vertek, így annak súlya 28,55 g, ami 24,98 g színezüstöt tartalmazott. - A 16-17. sz. m. pénzverés (mind a kir., mind az erdélyi) egységesnek és állandó értékűnek tekinthető, kisebb pénzlábmódosításokkal. Aranypénz a dukát volt, ennek azonban tallérbélyeggel többszörösét is kiverték; a tallér verőtövével 10 dukátost, a féltalléréval 5 dukátost. 10 dukátosnál nagyobbak csak különleges veretek voltak, a m. pénzverésben Apafi Mihály erdélyi fejed-nek (ur. 1661-90) volt 25, 50 és 100 dukát súlyú pénze. A tallért is kiverték többszörösben (Mo-on legnagyobb az ötszörös volt) és hányadosban (fél és negyed) is. Az aprópénzverés nehezebben áttekinthető. A kir. Mo-on ugyan I. Lipótig (ur. 1657-1705) csak garast, dénárt és obulust vertek. Lipót azonban, részben a birod. pénzverésének egységesítésére, részben a pénzforgalmi igények kielégítésére Mo-on is bevezette a →krajcár-rendszert a dénár és obulus megtartásával. 15, 6, 3, rövid ideig 2 és 1 krajcárost veretett; a 3 krajcárost egyenlővé téve a garassal. Az országba áramló lengy. pénzek hatására →polturát (poltura = ½ garas = 1 ½ krajcár), az osztr. 2 pfenniges, azaz a zweier mintájára →duariust (duarius = ½ krajcár = 1 dénár) veretett. 1526 u. teljesen át kellett rendezni gazd. rendszerünket, külkereskedelmünket. Így a korábbinál is jelentősebb lett Lengyo., mint külkeresk. cél. Hatására (és aprópénz-hiányunk következtében) lengy. aprópénzek (félgaras, garas, III-as garas, más néven dutka, poltura) áramlottak a Kárpát-medencébe. Ny felől a Habsburg birod. más tart-aiból jött tallér (főleg a tiroli), →pfennig, →heller és krajcár.

Az erdélyi pénzverésre a lengy. pénzek jelenléte nagyobb hatással volt. Itt az aranypénz- és tallérverés játszott meghatározó szerepet, az aprópénz verése viszont részben a hagyományokon (dénár, garas), részben lengy. befolyáson (VI-os, III-as garas, poltura) alapult. - A 17. sz. végén a Temes-vidéket kivéve fölszámolták Mo. török megszállását, Erdély formai különállását azonban a cs. megtartotta, noha a Habsburgok Erdélyt is a m. korona jogán birtokolták. A 2 országrész pénzverése azonos pénzláb alapján folyt, éremképeik viszont kissé eltértek egymástól, amennyiben a kolozsvári, szebeni vereteken erdélyi címer van Mária Terézia koráig. A II. Rákóczi Ferenc fejed. vezette szabharcnak természetesen önálló pénzverése volt. A szabharc kezdetén aranyból dukátot, ezüstből féltallért (ezüstforint) és polturát veretett a fejed. A nemesfém azonban fegyvervásárlásra kellett, ezért a belső pénzforgalom számára 20, 10, 1 és rövid időre 4 polturásokat bocsátottak ki rézből. A 20 és 10 polturások fölirata volt a PRO LIBERTATE ('a szabadságért'), s erről nevezte el a nép →libertásoknak. Rákóczi a kor szokásával ellentétben pénzeire nem tétette rá arcképét, pénzei a m. címert és a Madonnát ábrázolták. A rézpénzek egyrészt inflálódtak, másrészt hamisították is, 1707: ezért 60%-kal leértékelték őket. A forgalomképes 20 és 10 polturásokat egy kis Madonna-képpel, mint ellenjeggyel látták el. 1711 u. ezek csupán a szabharc emlékei és ereklyéi maradtak. Alapvető pénzügyi változást Mária Terézia uralkodása (1740-80) hozott. 1753: Au. és Bajoro. egyezséget (konvenció) kötött, hogy azonos pénzláb alapján készítik pénzeiket. Ez a pénzláb az 1811-16: időszakot kivéve 1856-ig volt érvényben. E szerint 13 lat 6 gran (833 ezrelék) finomságú bécsi márkából (233,856 g) 10 tallért vertek 20 Ft értékben. 1 tallér 120 krajcár, a féltallér tehát 60 krajcár értékben 1 Ft-tal volt azonos. 1760: vezették be a rendszeres rézpénzverést; ettől kezdve a polturát, dénárt, krajcárt, fél és negyed krajcárt verték rézből. Mária Terézia után polturát és dénárt többé nem vertek, de a kisebb krajcárértékek rézből verése állandósult. Mária Terézia uralkodásához fűződik a →papírpénz megjelenése is. 1759-től kell számítani a bécsi bank által kibocsátott jegyeket (Banco Zettel), amelyek még Mária Terézia uralkodása alatt több kibocsátást értek meg. A papírpénz szerves része lett a pénzforgalomnak, bár a napóleoni háborúk hitelüket megingatták. Az értékálló nemesfémpénz iránti igényt jelzi, hogy 1810: 100 ezüstforintért 1240 bankóforintot adtak. 1811. III. 15: a bankókat 5:1 arányban leértékelték és új, fedezet nélküli jegyeket (Einlösungschein) adtak ki. Az 1813: újból megindult háborúhoz szükséges pénz ismét újabb jegyeket (Anticipationschein) hozott létre, amelyek alapja a földadóból származó bevétel. Ám 1816: ismét devalvációra került sor: 5 papírforintért 2 ezüstforintot adtak. A beváltáskor az összeg 2/7-ét fizették ezüstben, 5/7-ét pedig 1% kamatozású államkötvényben. Az 1816-os év más téren is jelentős volt a banktört-ben: létrejött a Szabadalmazott Osztr. Nemz. Bank, és a továbbiakban ez bocsátott ki papírpénzt. -

Az 1848-as szabharc pénztört-ünkben is forr-at jelent. A nemesfémpénzek pénzlába maradt, azonban forradalmian újat jelentett a m. nyelvű fölirat első föltűnése. A hadsereg megteremtésére a kormány kölcsönt vett föl a Pesti Keresk. Banktól, s ez fedezettel bankjegyeket bocsátott ki. A növekvő hadikiadások később fedezet nélküli kincstárjegyek kibocsátását követelték. A szabharc bukása után az összes papírpénzek (a fedezettek is) értéküket veszítették, s a beszolgáltatottakat nyilvánosan elégették. A forr-at követő fémpénzekre visszakerült a lat. ill. ném. nyelvű fölirat. - 1857: ismét jelentősebben módosították a pénzlábat, amelynek hátterében a Habsburg birod-nak a ném. vámunióhoz (Zollverein) történő csatlakozása állt. A közös pénzláb értelmében az 500 g-os vámfontból 30 tallért vertek, s ezt a pénzen is föltüntették: XXX EIN PFUND FEIN, azaz 1 font színezüstből 30 tallért vertek. A „vereins”-rendszerben készült aranypénzek a keresk. pénz szerepét játszották. Ez a pénzláb 1867-ig volt érvényben, Au. ekkor kilépett a ném. vámunióból. 1870-től a nemzetk. keresk. céljára a Latin Unió (Fro., Olo., Belgium stb.) pénzlába alapján készültek aranypénzek: 20 frank = 8 Ft és 10 frank = 4 Ft értékű pénzek. A papírpénzeket az 1878: alakult Osztrák-M. Bank bocsátotta ki; a jegyek egyik oldala m., másik oldala ném. nyelvű volt. 1892: az Osztrák-M. Monarchia az ezüstvalutáról az aranyvalutára tért át, az új pénz neve →korona lett; 1 kg 900 ezrelékes aranyból 147,6 db 20 K-st veretett. Ezüstből 1, 1900 után még 5, majd 2 K-s is készült. Az aprópénzek (1 K = 100 fillér) nikkelből és rézből voltak. A pénzforg-ban természetesen az Osztr.-M. Bank jegyei játszottak nagy szerepet, ezeket azonban bármikor aranyra lehetett váltani. - A K valutának az I. vh. vetett véget. A nemesfém már a háború elején eltűnt, a végén a pénzforgalmat papírpénzekkel bonyolították le, s ezekből a háború után az elértéktelenedés miatt egyre magasabb címletek jelentek meg. Jellegzetes tünet volt a háború végén az aprópénz-hiány, amelyen városok, üzemek, magáncégek →szükségpénz-kibocsátással segítettek. - Az Osztrák-M. Monarchia fölbomlásával létrejött utódállamok mindegyikének ter-én forgalomban voltak az Osztrák-M. Bank jegyei. Ezeket mindegyik áll. fölülbélyegzéssel érvényesítette saját ter-én, amíg meg nem jelentették saját pénzüket. Mo-on a stabilizációt az 1924: alapított M. Nemz. Bank hajtotta végre. Új valutát jelentetett meg, a →pengőt. Aranyalapú volt, de aranypénzt (a tervek ellenére) nem bocsátottak ki. A fémpénzek ezüstből (2 és 1, valamint 5 pengős emlékpénzek) és nem nemesfémből (fillér értékek) készültek. A magasabb értékeket bankjegyek képviselték. A pengő elértéktelenítése 1945-től soha nem látott iramban fokozódott. Ehhez hozzájárultak a megszálló Vörös Hadsereg által kibocsátott fedezet nélküli jegyek is, amelyeknek elfogadását kötelezővé tették. Az értékromlás (és egyben a világ) legmagasabb címlete az 1946. VI. 3-i keltezésű egymilliárd B (billió) pengő, amely már nem került forgalomba. 1946. VIII. 1: jelent meg az 1991: is forgalomban lévő pénz, a →forint. G.I.

Hóman 1916. - Hóman 1921. - Acta Arch. Hung. 1969:105. (Gedai István: Fremde Münzen im Karpatenbecken aus den 11-13. Jahrhunderten) - Pohl 1974. - Huszár 1975. - Huszár 1979. - Pohl, Artur: Münzzeichen und Meisterzeichen auf ung. Münzen des Mittelalters 1300-1540. Graz-Bp., 1982. - Rádóczy Gyula: A legújabbkori m. pénzek (1892-1981). Bp., 1984. - Gedai 1986. - Huszár Lajos: Az erdélyi fejedség pénzverése. Bp., 1995.