Magyar Katolikus Lexikon > M > Menander


Menander (1. sz. vége): gnosztikus tévtanító. - →Simon mágus tanítványa, később Antiochiában →Bazilidesz tanítója. Önmagáról azt hirdette, hogy egy láthatatlan hatalom az emberiség megváltójának küldte, s követőinek a keresztség által halhatatlanságot ígért. Összekötő láncszem a kerség előtti és a ker. →gnoszticizmus között. **

LThK VII:265.