Magyar Katolikus Lexikon > B > Bazilidesz


Bazilidesz (2. sz.): gnosztikus tévtanító, a bazilidiánusok szektájának alapítója. - Vsz. Menander tanítványa volt Antiochiában. Hadrianus és Antoninus Pius cs-ok idején Alexandriában működött. Műveiről (saját evangélium, ennek magy-a, ódák és zsoltárok) Alexandriai Kelemen, Origenész, Szt Ireneusz és Caesareai Euszébiosz tudósít.- ~ a tanítását állítólag Mátyás ap-tól és Péter tanítványától, Glaukiosztól kapta. Dualista kozmogóniát, lélekvándorlást és csak a lelket érintő megváltást vallott (→doketizmus). Szektája a 4. sz: Alsó-Egyiptomban még létezett. **

LThK II:39.