🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > Mekka-balzsamfa
következő 🡲

Mekka-balzsamfa (gör. basszamon, lat. Commiphora opobalsamum): a balzsamfafélék családjába tartozó növény, a →mirhafa egyik fajtája. - 1. A Szentírásban. Hiszkija kincstárában az illatszerek és az olaj a ~ból származott (Iz 39,2;. Kiv 30,23; 1Kir 10,10; 2Kir 20,13; 2Krón 9,1; Én 5,13; 6,2). - 2. A ~ 3-5 m magas, örökzöld tövises bozót v. törpefa. Vastag, merev, vesszős ágú, élénkbarna kérgű. Főleg meleg mészkősziklákon nő. Fája és ritka, kuszált lombozata erősen aromás illatú. Hármasan összetett, kicsiny, épszélű levelei vastagok, bőrneműek, a levélkék kerek, visszástojásdad alakúak. Ágtövisek hónaljában rövid nyélen ülő, egyivarú virágai apró, fehér v. pirosló szirmúak és a levelekkel egyidőben fejlődnek. Termésük apró, sárgás, húsos, bogyószerű, végén kihúzott rövid csúccsal. Az esős időszak után távolról nyírfabokornak látszó cserje dús gyantajáratú ágvégein izzadja ki apró cseppek formájában a levegőn megszilárduló, könnyen tapadó, ragadós balzsamot, amelyet kecskeszőrrel szednek le. Ültetvényeken az ágak mesterséges bemetszésével gyorsítják a mézga kifolyását. A sebből világos sárgásbarna színű, keserű-csípős, rosszízű, olajszerű nedv szivárog, mely fajtól függően különböző mértékben besűrűsödik v. alaktalan csomókká szilárdul, kellemes illatot árasztva maga körül. Füstölő és balzsamozó szer, amely melegítve még jobb illatú. - Jemen É-i részén már csak a sivatagban magasodó 5 hatalmas kőoszlop emlékeztet az egykori Sabateus birodalom, és fővárosa, Dzsibla gazdagságára, amelyet elsősorban busásan jövedelmező balzsamfaligeteinek köszönhetett. Aruah kirnő mezőgazd. reformja korszerű csatornarendszerrel látta el a hatalmas ültetvényeket, melyek a legértékesebb balzsamokat és gyantákat szállították az egész akkori világ számára. A Kr. e. 18. sz: Palesztinában vsz. még nem ismerték a Jemen ter-én őshonos mekka balzsamot. Az első csemetéket a tömjénfával együtt Josephus Flavius és az 1Kir 10,10-12. szerint is vsz. Sába kirnője vitte ajándékba Salamon kir-nak. A kirnő támogatásával meggyorsulhatott a balzsamfák behozatala a sábai Ophir kikötőjéből, ahonnan tiruszi hajók tucatjai szállították Salamonnak a déli fűszerekkel és az indiai eredetű vörös szantálfával együtt. - Egyesek szerint a bibliai mirha forrásnövényeként a szomáliai balzsamfa is megjelölhető. Ein Gedi, Jerikó és a többi Holt-tengeri balzsamkertek még Jézus életében is viruló gazdaságok voltak. A római megszállás hírére a lakosság meg akarta semmisíteni, nehogy az ellenség kezére jusson. Titus azonban külön akcióval már jó előre elfoglalta az ültetvényeket, és ezzel még fél évszázadig sikerült megmentenie őket a pusztulástól. Római diadalmenetén letörött balzsamágak jelképezték Júdea elfoglalását. A 2. sz. közepétől induló ellenállási mozgalmak és a bizonytalan háborús időszak akadályozta a munkát, megállította az értékesítést. Megkezdődött az ültetvények leromlása, amely a török uralom alatt oly mértékűvé fokozódott, hogy a keresztesháborúk idejére az egykori gazdag kerteknek már nyomuk sem maradt. - 3. Rokon fajai. Az abesszin balzsamfa K-Afrikában és D-Arábiában elterjedt, tövises, hármasan összetett, ülő levelű, bokorszerű fa. Kerek csúcsú, ékvállú, fénylő zöld levélkéi kopaszok és lazán, aprón fűrészesek. Ülő virága sárgáspiros, termése vörös. Fehérlő kérge alatt termelődő piros mézgáját, s magát az őrölt fát is igen finom, édes illata miatt egyszerűen mirr-nek hívták, és kozmetikumként használták. A szomáliai balzsamfa mézgája testápoló és tartósító szer, az arab balzsamfa aprólevelű fajának sötétebb színű, erősen illatos fája és mézgája. Hasonló a valódihoz, ezért sokáig ezt a növényt tartották az igazi →mirhának. Ma is gyakran keverik a kétféle mézgát. Többen biztosra veszik, hogy a bibliai mézga alkotórészei között ezek mellett még →ladanum is szerepelt. Felvágott bogyóját és fáját nagy mennyiségben használták Egyiptomban illatosításra és füstölésre. - A mirhacserje 1,5 m-es, ritkalombú, vesszős cserjét képez D-Arábiában. Vékony, tövis nélküli, egyenes ágain váltakozó csoportokban erednek igen apró, hármas vagy ötös, szárnyas levelei és hosszú kocsányú, magányos, sárga virágai. Termése lilásvörös. Vsz. jóillatú mézgája miatt hurcolták be s talán termesztették is a bibliai ter-eken, ezért többen e fajt tekintik a gileádi balzsamfa ősének. - A gileádi, szőröslevelű balzsamfa nevét nem a bibliai fennsíkról kapta, ahol termesztése máig nem bizonyított, hanem a dél-arábiai Gilhead településről. A ~hoz hasonló lombú, 4-5 m magas, gyengén tövises, szürke kérgű fa. Pirosló termős virágai sárgásvörösre érő, 4 fehér hosszanti csíkkal ellátott termést fejlesztenek. Ehető magja a helybeliek számára különleges csemege a száraz sivatagi nyárutó szegényes gyümölcsválasztékában. - A vörösszantálfa szép fáját gyakran a valódi szantálfa helyett használták. - A bócem (más változatában bácám) az újabb kutatások szerint vsz. balzsam alapú illatszerkeverékek közös keresk. neve lehetett, ezért m-ra is többnyire illatos fűszer v. illatszer kifejezéssel fordítják. A keverékek legfőbb alkotórésze vsz. az Aravah-völgyben régóta termesztett balzsamfa mézgája lehetett. Haynald szerint Gileádban soha nem volt balzsamfa-termesztés, legfeljebb az alsó Jordán-völgyben. Szerinte azért nevezték gileádi balzsamnak, mert valamilyen Gileádban vadon termő hasonló gyantával, elsősorban a szuharok ladanumával keverték. A növény a D-arábiai eredetű ~, egyesek szerint az abesszin balzsamfa hosszú idő alatt itt kialakult jellegzetesen finom illatú, kisebb levelű helyi változata. Biztosra vehető, hogy a fenti szöveghelyeken nem a tiszta és valódi mirháról van szó, mert azt mor névvel jelöli a Biblia. A Dioszkoridésznél is olvasható 'balm, balsam' talán a héber bócem (édes illatú) szóból ered, és vsz. a növény nevét is jelentette. A címfaj tud. nevének fordítása: „kifolyó nedvű balzsamhordozó”. Szárított őrölt illatos ága a xylobalsamum, termése a carpobalsamum volt. -

A balzsamfa fajok törzsén és ágain természetes módon is lassan termelődő nedv kiszivárgását a forró nyári időszakban sok sűrű párhuzamos bevágással gyorsítják. Így jellegzetesen aromás illatú, levegőn besűrűsödő, áttetsző, fajra jellemző színű, lassan v. gyorsabban száradó folyadékot kapnak, mely a nagy melegben gyorsan leülepedik, és tetején összegyűlik a sűrű mélysárga igazi Mekka-balzsam. Közép és K-Afrikában, Arábiában, valamint K-Ázsia trópusain más-más fajok élnek. A ma kapható kereskedelmi mirha többsége az ültetvényeken nevelt ~ mézgája. A természetes módon lassan kicsepegő és megszilárduló aprószemcsés gyöngy-mirhát sztakte néven különítik el. Az arab mirhafajokat már Hérodotosz, Dioszkoridész, Theophrasztosz is említik, de gyakran keverik a tömjénnel. Erre az alapvető tévedésükre Plinius hívta fel először a figyelmet, valamint arra a tényre is, hogy Vespasianus cs. (ur. 69-79) vitte Rómába az első balzsamfát. A sötétebb arab és a sárgásfehér mekkabalzsam hasonló illata miatt könnyen összekeverhető az illatszer-keverékekben. Több szakértő véleménye szerint a bibliai mirhák egy része a szuhar fajokból nyert ladángyanta, amelyet a Ter 37,25: és a 43,11: nem a mor, hanem a lot (ladanum) névvel jelölnek. **

Kereszty 1998:192.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.