Magyar Katolikus Lexikon > M > Makkabeusok könyvei


Makkabeusok könyvei, 1-2Mak: két deuterokanonikus ószövetségi könyv. - A tört. kv-ek közé tartoznak, és a zsidóságnak a →Szeleukidák hellénizálása elleni harcát mutatják be. Nevüket e harc fő alakjáról, Makkabeus Júdásról kapták. A 2 kv. nem ad összefüggő tört-et, mint Sám, Kir és Krón, hanem mindkettő ugyanazt a Kr. e. 175-135 közti korszakot tárgyalja. A prot. kánonból kihagyták. - I. A Makkabeusok első könyve (1Mak). 1. Keletkezése. 1Mak sok dokumentumot, levelet tartalmaz (5,10-13; 8,23-32; 10,18-20.25-45; 11,30-37; 12,6-18.20-23.27-45; 15,2-9.16-21), tehát hitelesnek tekinthető. Mivel ezek a dokumentumok (5,10-13; 14,27-45; 15,16-21 kivételével) zsidóktól származó közlések külföldiek számára v. fordítva, külföldiek értesítik bennük különféle dolgokról a zsidókat, föltehető, hogy a szerző legalább egy másolatukat láthatta a zsidó levtárban (vö. 14,49; 2Mak 2,13). A szerző egy szeleukida forrást is fölhasznált munkájához, mely vsz. a Szeleukidák egy kir. krónikája volt. Vannak nyomai (vö. 9,22) annak is, hogy a szerző Makkabeus Júdás működésének bemutatásához egy Júdás élete c. műből is merített, Jonatán és Simon működését illetően pedig fölhasználhatta azokat az évkv-eket, amelyeket a főpapok hivatali tevékenységéről rendszeresen vezettek (vö. 16,23). - A szerző neve nem maradt fönn, művéből azonban következtethetünk műveltségére. Jól ismerte Palesztina földrajzát, a régi héberek és a Szeleukidák tört-ét, bejáratos volt az állami levtárakban és szoros kapcsolatban állt Júdea vezetőivel. A Hasmoneusok hívei közé tartozott (vö. pl. 5,62), és örömmel üdvözölte hatalmuk kiszélesítését. Jóllehet megfogalmazásaiban az ÓSz-hez igyekezett igazodni, az események bemutatásában saját stílusát sem tagadta meg, és kivált a költői részekben szabad folyást engedett érzelmeinek (1,25-28.36-40; 2,7b-13,44; 3,3-9,45; 7,17; 9,41; 14,4-15). - Mivel a 8. f. rokonszenvet fejez ki a rómaiak iránt, nem kerülhetett nyilvánosságra Kr. e. 63-nál később (Pompeius ekkor foglalta el Jeruzsálemet). 13,30-nak csak akkor van értelme, ha a szerző (esetleg a közreadó) jóval Kr. u. 143 u. írta művét (143: állították föl a síremléket Modinban). Ugyanakkor a Kir-re visszavezethető megfogalmazás (16,23) föltételezi, hogy Johannesz Hürkánosz (ur. Kr. e. 135-104) már nem élt. Minthogy semmi alapja annak, hogy sokkal későbbi eredetűnek gondoljuk, föltehető, hogy a 1Mak Kr. e. 100 k. került nyilvánosságra. Ez nem eshet messze összeállítása időpontjától (ami akkor is áll, ha 16,23 nem a szerzőtől ered, aki halála miatt befejezetlenül hagyta hátra művét, hanem a szerkesztőnek tulajdonítható); 16,22 formájából világosan látható, hogy a szerzőnek szándékában állt munkáját folytatni, ami a tört-írás szabályai szerint csak úgy képzelhető el, ha a tört. távlathoz már elegendő idő eltelt. - 2. Nyelve. A 1Mak csak gör-ül maradt fenn, de Órigenész és Szt Jeromos még ismertek egy eredeti szemita változatot. A fönnmaradt gör. szövegből is kikövetkeztethető, hogy arámból, sőt héb-ből fordították. - 3. Tartalma. A ~ IV. Antiokhosz és a hellénista csop. üzelmeiről szóló beszámolóval kezdődik (1); Mattatiás övéivel először passzív ellenállást tanúsított (2); ennek leírása után a szerző Júdás (3,1-9,22), Jonatán (9,23-12,54) és Simon (13-16) nyílt szembefordulását, harcait és győzelmeit mutatja be (→Makkabeusok). - II. A Makkabeusok második könyve (2Mak). 1. Keletkezése. Az ismeretlen szerző gör-ül közreadott művében azt írja (2,23), hogy egy bizonyos Kirenei →Jázon 5 részből álló munkáját kívánja összefoglalni. (Kirenében a Kr. e. évsz-okban virágzó zsidó közösségek éltek!) Ez a Jázon művelt, hellénista érdeklődésű zsidó lehetett, aki jól ismerte a Szeleukidák kormányzatát, a különféle címeket, tisztségeket. Mivel Júdás haláláról nem számolt be, hanem ehelyett arról tudósított, hogy Jeruzsálem, miután Júdás meghódította (Kr. e. 165), a zsidók kezén maradt (15,37), jóllehet a város a valóságban nem sokkal Júdás halála előtt ismét elveszett, arra lehet következtetni, hogy Jázon Kr. e. 161 előtt írta művét. Ha viszont az 1,1-10: olvasható levél adta az ösztönzést Jázon művének rövid összefoglalására, akkor az összefoglalás, mint maga a levél is, Kr. e. 124-ből való. - 2. Tartalma. A 2Mak 2 levéllel kezdődik (1,1-10a és 1,10b-2,18); ezek az egyiptomi zsidóknak szólnak: tartsák meg a →templomszentelési ünnepet; ezután egy rövid előszó következik (2,19-32). A tkp. mondanivaló 2 részre tagolódik; mind a 2 rész a zsidók egy üldözőjének halálával és egy ünnep elrendelésével fejeződik be. Az 1. rész (3,1-10,8) a Tp. csodálatos megmenekülésének leírásával kezdődik (3), majd a hellénizáló főpapok, Jázon és →Menelausz cselszövéseit írja le a szerző. Ezek végül oda vezettek, hogy IV. Antiokhosz kifosztotta és megszentségtelenítette a tp-ot (4-7); egy következő f. a zsidóságnak a hellénizmus fölötti győzelmét mutatja be (8,1-10,8). A 2. rész (10,9-15,40) a tp. megtisztításáról, a tp-szentelési ünnep elrendeléséről, Júdásnak a szomszédos népek elleni harcáról (10,9-38), V. Antiokhosz hadvezérein aratott győzelméről (11,1-13,26), valamint I. Demetriosz elleni harcáról számol be, amely Nikanor legyőzésével (Kr. e. 161) ért véget (14). -

III. Apokrif ~. 1. A 3Mak azoknak az egyiptomi zsidóknak csodálatos megmenekülését beszéli el, akiket Ptolemaiosz (IV.) Philopator (ur. Kr. e. 221-204) az alexandriai hippodromba hurcoltatott, hogy ott a részegre itatott elefántok széttapossák őket. Tehát miként a kánoni 1-2Mak, a 3Mak is zsidóüldözést ír le. Van bizonyos hasonlóság 2Mak Heliodorról szóló fej-e (3) és a között is, ahogy 3Mak Philopator kísérletét bemutatja, aki a jeruzsálemi tp. legszentebb szentélyébe akart behatolni. Mivel 3Mak már ismerte Dán deuterokanonikus kiegészítését (vö. 3Mak 6,6 és Dán 3,47.50), nem keletkezhetett előbb, mint a Kr. e. 2. sz. vége; ugyanakkor a jeruzsálemi tp. sérthetetlenségének hangsúlyozása arra enged következtetni, hogy később keletkezett Kr. u. 70-nél. Mindamellett e patetikus elbeszélésnek, ha tele is van túlzásokkal és lélektani képtelenségekkel, lehet tört. magva. - 2. A 4Mak didaktikus mű, Az ész uralmáról c-mel is ismert. A jámborságtól vezetett észnek az ösztönök fölötti hatalmát állítja az olvasók elé beszéd formájában (diatribe). A szerző föltétlen híve a törv-nek, és kitűnően ért hozzá, hogy a hellénista nyelvet és fil-t a saját céljai szolgálatába állítsa. Mondanivalóját bibliai példákkal szemlélteti; elsősorban a 2Mak-t használja forrásul (Oniász rettenthetetlensége, Eleazár és a 7 névtelen testvér vtsága). A mű a ker. időszámítás elején, inkább Alexandriában, mint Antiochiában keletkezhetett. Sokáig (helytelenül) Josephus Flaviusnak tulajdonították és ker. körökben is igen népszerű volt; a LXX-nak és Josephus Flaviusnak több kz-a tartalmazza; így maradt ránk. **

BL:1143. - Rózsa II:503.