Magyar Katolikus Lexikon > L > lelkipásztor


lelkipásztor: 1. legtágabb értelemben a hierarchikusan szerveződő vallásokban a közösség alapvető egységének (egyházközség, gyülekezet) önálló vezetője. - 2. a katolikus egyházban tág értelemben a hívők kisebb-nagyobb közösségének felelős vezetője (→lelkész); szoros értelemben a megyéspüspöktől kapott kinevezés alapján beiktatott →plébános, segítője a →káplán. - A ~ elnevezés próf. jövendölésekből (Iz 40,11; Ez 34), a →jó pásztor példabeszédéből (Jn 10) és a Péter ap-nak mint legfőbb pásztornak adott „Legeltesd juhaimat” parancsból származik (Jn 21). A ~ feladata a rábízott közösség szervezése, összefogása, lelki táplálása (liturgia, igehirdetés, katekézis, tanítás), gyógyítása, védelme. Ennek érdekében a ~ kiszolgáltatja a szentségeket, végzi a lit-t (→szentmise, →zsolozsma), végzi, ill. irányítja a hitoktatást stb. - A ~okat segíti, s amennyiben lehetséges, helyettesíti a →lelkipásztori kisegítő. **

~i munka. A II. érdi papi tábor (1941. VI. 24-28.) előadásai és megbeszélései. Bp., 1941. - ~i fölkészültség. A III. érdi papi tábor (1941. VIII. 26-30.) előadásai és megbeszélései. Uo., 1941. - KEK 801, 857, 1551, 1632, 2033, 2038, 2663.