Magyar Katolikus Lexikon > L > lelki beszélgetés


lelki beszélgetés: 1. tág értelemben a →dialógusnak minden olyan formája, melynek célja a lélek építése, önismeretének gyarapítása. A ~ nem puszta időtöltés (csevegés), hanem fölmerült problémák tisztázása, megoldása, v. arra tett kísérlet. - 2. szoros értelemben olyan beszélgetés, melynek egyik részvevője a lélek és a hit dolgaiban érettebb, tanultabb és tapasztaltabb, ezért az Egyh. tanítása szerint tud eligazítást, tanácsot adni az evangélium és annak konkrét megélése dolgában. Ilyen értelemben a ~ a →lelkivezetés egyik formája. A kettőt az különbözteti meg egymástól, hogy a ~ lehet egyetlen alkalom is emberek között, a lelkivezetés viszont folyamatosságot igényel. - A ~ lényegéhez tartozik ingyenessége: akik ~ben vesznek részt, azok a szeretet dimenziójában találkoznak, melynek alaptörvénye: „ingyen kaptátok, ingyen adjátok tovább!” (Mt 10,8). A pszichológussal folytatott beszélgetések tehát 2 okból sem tekinthetők ~nek: 1. nem ingyenesek, 2. kiindulópontjuk, témájuk, konklúziójuk nem az evangélium és annak konkrét megélése. - A sivatagi remetéket kizárólag ~ céljából keresték föl szegények, gazdagok, uralkodók, idősek, fiatalok. A ~ nagyon gyakran komoly megtérés elindítója is lehet. Szt Mónika és Ágoston ~ei vezettek Ágoston megtéréséhez. Kolostorok gyónással összekapcsolt ~eit a harmadrendek vitték ki a laikusok közé. A 17. sz. a ~ és lelkivezetés aranykorának tekinthető, Szalézi Szt Ferenc Filóteája írásban rögzített ~. A 19. sz: az orosz →sztarecek a lélek derűjére és örömére mutattak rá a ~ekben. **

Schütz 1993:53. (s.v. dialógus)