Magyar Katolikus Lexikon > S > sztarec


sztarec (az or. sztarij, 'öreg' szóból): idősebb, példás életű, tekintélyes szerzetes az orosz ortodox egyházban, fiatal szerzetesjelölt lelki atyja, →kalugyer. - A ~ek tevékenysége, mint a szerzetesség sajátos, aszketikus, remeteélethez kötött formája, eredetileg a 4-7. sz: Egyiptomban és a Sínai-fszg-en alakult ki (→hészükiazmus). Oroszo-ban először vsz. a 14. sz: jelentek meg a volgántúli erdőségekben, s a 15-16. sz: fontos szerephez jutott az egyh., sőt az áll. életében is (Nyil Szorszkij, 1433 k.-1508, Filofej, 16. sz. 1. fele). A ~ek befolyása a 18. sz. végén ismét föléledt Oroszo-ban. Virágkorát a 19. sz: élte. Közp-ja ekkor a kalugai kormányzóságbeli „Optyina-pusztiny” (Optyina-remeteség, nevét egy 14. sz. haramiavezérről, Optáról kapta, aki bűneit megbánva szerz. lett és ktort alapított). A nagy tiszt-ben álló búcsújáró helyet (1917 u. megszűnt) a 19. sz: gyakran látogatták nemcsak egyszerű hívők, hanem írók és tudósok is (I. V. Kirejevszkij, F. M. Dosztojevszkij, L. N. Tolsztoj, V. Sz. Szolovjov). A ker. tanítások közül a ~ek az Isten és embertársaik iránti szeretetben megtestesülő erkölcsi tökéletesedés eszméjét tekintették vezérelvüknek, melyet filokália (or. dobrotoljubije, 'erényszeretet') elnevezéssel is jelöltek. Az Opta-remeteségnek saját kiadványai is voltak. A remeteségek betegápolással és a szegények gyámolításával is foglalkoztak. Híres ~ek: Paiszij Velicskovszkij (1722-94), Szerafim Szarovszkij (1759-1833), Ignatyij Brjancsanyinov (1807-67), Feofan Zatvornyik (1815-94). A nagy ~ek közül többeket sztté avattak v. sztként tisztelnek. Dosztojevszkij az Ördögök c. regényében Tyihon, A Karamazov testvérekben Zoszima alakjában az ideális ~et jelenítette meg. K.L.

Smolitsch, Igor: Leben und Lehre der Starzen. Wien, 1936. - Lilienfeld, Fairy von: Hierarchen und Starzen der russischen orthodoxen Kirche. Berlin, 1966.