Magyar Katolikus Lexikon > L > lakás


lakás, hajlék: 1. Istené. a) Az ÓSz-ben a →sátor, később a →ház szolgált az embereknek ~ul; az első a nomád életmódnak felelt meg, a második állandó lakhelyül szolgált és erős helyhez kötöttséget jelentett. Ebből következően a sátorhoz és a házhoz más-más képzetek kapcsolódtak, melyek a ~ szó teol. célra való felhasználására is hatottak. Isten voltaképpeni lakóhelye a →menny (még →Isten jelenléte), de a szövetségesi viszony külső, látható jeleként földi ~a is van Izr-ben: ez a szt sátor és a →jeruzsálemi templom. A szt sátort a legrégibb hagyomány (Kiv 33,7-11; Szám 11,24-30; 12,4-10) még nem nevezi Isten hajlékának. Csak az állandó szentély felépülésével (Siló, Sion) alakult ki a népben az Isten földi ~ának gondolata, melyet elsősorban a kultikus költészet tanúsít (1Kir 8,12; Zsolt 46,5; 84,2; 132;. Iz 8,18), amikor örömmel megénekli Isten hajlékát a Sionon. Istennek földi épületben ~a csakhamar teol. kérdéssé vált, ahogy az a 2Sám 7,5-7; 1Kir 8,27 alapján feltehető. Vajon nem ellenkezik-e ez Izr. Istenének végtelen és teljesen szabad voltával? A deuteronomikus tp-szentelési beszéd (8) válaszával mintegy elhárítja Isten „korlátok közé szorításának” veszélyét: Isten maga az égben trónol (8,30.49), a Tp-ban csak a neve (→Isten neve) lakik jelenléte jeleként (8,16.29; 2Sám 7,13;. MTörv 12,4.11). A →Papi irat részletesen taglalja Isten népe körében ~ának kérdését. A sátrat, mely a nép táborának középpontját alkotta (Szám 2,2), kifejezetten Isten hajlékának mondja; Isten itt állandóan népe körében tartózkodik (Kiv 25,8; 29,45), ill. vele vándorol (Szám 9,15-23). Ugyanakkor azonban arra is utal a Papi irat, hogy Isten időnként kinyilatkoztatás végett külön is megjelenik a találkozás, a megnyilatkozás sátránál (Kiv 29,42); jelenlétének formája mindkét esetben a →felhő által megjelenített és elrejtett dicsősége (40,34;. 24,16). Ezekiel próf. szintén úgy írja le a Tp-ban való ~át, mint →Isten dicsőségének jelenlétét (9,3; 10,18; 11,23;. 1Kir 8,10), és a Lev 26,11-hez hasonlóan a jövőbeli üdvösségét is elsősorban abban látja, hogy Isten örökké népe körében fog lakni (Ez 37,27; 43,7;. Jo 4,17.21; Zak 2,14; 8,3). Sir 24 szerint mint magának Istennek, úgy Isten →bölcsességének is van egy égi és egy földi ~a. A Biblia utáni időben a zsidóságban Isten (a sátorban és a Tp-ban) lakása olyan külön kifejezéssé szilárdult (→sekina), mely magát Istent is helyettesítheti. - b) Az ÚSz módosítja az ósz-i elgondolást. Először is: a templom és a sátor itt Isten mennyei hajlékára utal (Jel 7,15; 11,19; 15,5; Zsid passim). Ezen túlmenően: Isten megközelíthetetlen fényességben lakik (1Tim 6,16). Az evang-ok elismerik a jeruzsálemi tp-ot Isten hajlékául (Mt 23,21; Lk 2,49; Jn 2,16), de az ApCsel a zsidókkal és a pogányokkal szembeszállva (7,44-49 és 17,24) vitatja, hogy Isten emberkéz alkotta házban lakik. Az eszkat. üdvösséget a Jel 21 Isten égi ~ának az újjáteremtett földre leszállásaként írja ugyan le, de mégis inkább ennek fordítottja kap erősebb hangsúlyt az ÚSz-ben, az ti., hogy az ember eljut Isten mennyei hajlékába (Lk 16,9; Jn 14,2;. Jel 7,9.15; 12,12; 13,6), ott van a voltaképpeni hazája (Zsid 11,13-16; 13,14; Fil 3,20). - Egészen új és mély értelmet kap a ~ fogalma az ÚSz-ben akkor, amikor az emberre vonatkozik, vagyis amikor az ember látható teste jelenti a ~t. Így Krisztusban lakik az istenség teljessége (Kol 1,19; 2,9), az Atya (Jn 14,10); az isteni Logosz viszont köztünk élt, itt vett ~t (1,14), teste tehát Isten tp-a (2,19). Amint a bűnös emberben a bűn lakik (Róm 7,17-21), sőt maga az ördög is lakhat (Mt 12,4-45; Lk 11,26), ugyanúgy az igaz, a megigazult ember Isten tp-a (1Kor 3,16; 2Kor 6,16), akiben az Isten Lelke lakik (Róm 8,9-11; 1Kor 3,16; 6,19; 2Tim 1,14; Jak 4,5); a hittel Krisztus lakik benne (Ef 3,17). Aki szereti Krisztust és megtartja tanítását, abban ~t vesz az Atya és a Fiú (Jn 14,23). A ker-ek közössége Krisztusra alapozott tp., és mint ilyen az Isten hajléka (1Pt 2,5; Ef 2,20;. 1Tim 3,15; Zsid 3,6). A test az embernek csak földi hajléka, melyet a mennyben felvált majd (szomatikus értelemben véve) az Isten alkotta örök otthon (2Kor 5,1-5;. 2Pt 1,13). - 2. emberé: →ház. **

BL:1096.