lélek fölemelkedése Istenhez (lat. ascensio mentis ad Deum): az őszinte →megtéréstől a misztikus egyesülésig tartó folyamat, az →aszketika és a →misztika tárgya. - A ~ kegyelem, mely az Isten utáni szent vágy ébredésével kezdődik. Magát a vágyat is Isten ébreszti az emberben, és Ő az, aki az →istenkeresésre válaszolva magához emeli a lelket. Az ember csak azért tud fölemelkedni, mert Isten Fia a megtestesülésben leszállt a földre, és utat készített az embernek az égbe, Istenhez. - →Areopagita Dénes (5. sz. vége) szerint a lélek fölemelkedésének 3 szakasza (útja) van: →megtisztulás útja (via purgativa), →megvilágosodás útja (via illuminativa), →misztikus egyesülés útja (via unitiva). - A ~ előképei Órigenész (†253/254) szerint Izr. →pusztai vándorlása, Nisszai Szt Gergely (†394) szerint Mózes életútja. A ~ jelképeként Szt Gergely említi először a létrát (Én kommentárja). A kép később ált-sá vált a misztikusoknál. Szentírási alapja →Jákob létrája (vö. Ter 28,12). - Szt Benedek (†547) az alázatosság 12 fokú létrájával magyarázza a lélek fölemelkedését: az ember minél inkább megalázza magát, annál magasabbra emelkedik, míg önmagának felmagasztalása lesüllyedés (Regula, VII. 5-9). - Lajtorjás Szt János (†649 k.) Paradicsomba vezető létra c. művében a létrának 30 foka van. - A kép jelen van a kk. misztikában is (Johannes Ruysbroek, †1381: A lelki szerelem lépcsőjének hét foka, Walter Hilton: A tökéletesség létrája). Szt Bonaventura (†1274) A lélek útja Istenhez c. munkájában hat fokozatban írja le a ~t a misztikus egyesüléshez, mely a szemlélődés szombati nyugalma. - Szt Bernát (†1153) és Aquinói Szt Tamás (†1274) nyomán Keresztes Szt János (†1591) A →lélek sötét éjszakája c. kv-ében beszél az istenszeretet tízfokú misztikus létrájáról. - A másik sokszor használt kép a ~ bemutatására a →hegy (Keresztes Szt János: A Kármelhegy útja). Avilai Szt Teréz (†1582) a Belső várkastély c. művében a lélek fölemelkedését és egyesülését Istennel a várkastély 7 termének képével mondja el. A lépcsőzetes út az Út a Kármel hegyére c. művében vált klasszikussá. **

Schütz 1993:101.