laura (gör. 'sikátor'), lavra (or.): remetetelep a keleti egyházban, ahol közös vezetés alatt külön házacskákban élnek a →remeték. - Palesztinában 330 k. Szt Khariton, Fáránban 460 k. Szt Geraszimosz, 486: Szt Szabbasz alapított ~t. - A ~ eredetileg völgyben szétszórt remetekunyhó (gör. kellia), később olykor föld alatti remetekolostor volt. Lakói, a laurióták a 6. sz-tól egyre inkább föladták a remeteséget, s →koinobita ktorrá alakultak. Ettől kezdve a nagy jelentőségű ktorokat nevezték ~nak (→barlangkolostor). Nyugati megfelelője a →kamalduliak telepei. **

EC VII:958 - Onasch 1981:238.

Laura, Szt (†864): vértanú. - Córdobai előkelő család sarja. 6 é. boldog házasság után megözvegyült. Cuteclara (Córdoba mellett) kolostorába lépett be, 856: apátnő lett. A móroktól szenvedett vértanúságot. - Ü: okt. 19. **

Schütz II:348. - BS VII:1125.