kosár (lat. fiscella): növényi anyagokból (gyékényből, háncsból, nádból, sásból, vesszőből stb.) font, egy- vagy kétfülű, nyitott vagy fedeles tartó- vagy szállítóeszköz. - 1. A Szentírásban Mózest →gyékényből font ~ban találták meg (Kiv 2,3). A →kenyérszaporítás csodájában 12, ill. 7 ~at töltöttek meg az el nem fogyasztott kenyér maradékával (Mt 14,13-21; Mk 6,31-44; Lk 9,10-17; Jn 6,1-15, ill. Mt 15,32-39; Mk 8,1-10). - 2. A m. hagyományban az állatok védelmét szolgáló, vesszőből, nádból font kerítés, →pásztorépítmény. Erdélyben és a Felföldön gyakran befelé dűlő falú, kerek →karám. A Székelyföldön kabala~ az a kerítés, melybe a mezőn éjszakára a ménespásztor a lovakat rekeszti; juh~, melyben Szt Mihály-nap után tartják a juhokat. Köralakú nád~at régebben az Alföldön is építettek juhok számára, szél ellen olykor →szárnyékot is ragasztottak hozzá. - A kosarazás: a talajjavítás azon formája, melynél az állatok védelmét szolgáló esztrenga v. szárnyék helyét állandóan változtatják, hogy a benne heverő v. éjszakázó juh nagyobb helyet trágyázzon meg (régebben ezt hordozható ~akkal tették. - 3. Ikgr. A Jézus bemutatása a templomban-képeken szerepel: egy pár galamb mellett a ~ka. A kenyérszaporítás maradékait 12 ~ba gyűjtötték. - Attrib. Árpádházi Szt Erzsébet (kenyérrel teli ~at visz a szegényeknek), Szt Dorottya kezében (szárnydombormű a kisszebeni Angyali üdvözlet-oltárról, Bp., Nemz. Galéria, 1515/20), Damaszkuszi Szt János (alázatossága próbájaként elküldték ~at árulni), Assisi Szt Ferenc V.J.-**

MN II:116. - MNL I:737. - KML 1986:180.