🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > karám
következő 🡲

karám: az egész nyájat befogadó hosszúkás, kerek vagy szögletes alaprajzú, magas falazatú, de tető nélküli, zárt építmény. - Gerendából, vesszőből, nádból, zsombékból, trágyából és szalmából készítették az Alföldön külterjesen tartott állatok (juhok [→akol], lovak, sertések, szarvasmarhák) teleltetésére. 88

MNL III:69.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.