Magyar Katolikus Lexikon > K > komálás


komálás: 1. a 20. sz. közepéig eleven népszokás, mellyel →lelki rokonságot (keresztszülőséget) fogadtak ünnepélyes lakomán. A szó a →keresztszülő népies nevéből (→koma) származik. - A ~ az ókeresztény lit. képzetkör laikussá vált maradványa, de ősrégi primitív szokások nyomai is föllelhetők benne. Ker. gyökerei a →fehérvasárnap, ill. a húsvét ünnepi lakomáira mennek vissza. Fehérvasárnapon (húsvétvas. után 1 héttel) a keresztszülő (koma) megvendégelte újonnan megkeresztelt keresztgyermekét. E lakoma volt lelki rokonságuk megpecsételője. A keresztség évfordulóján ajándékokkal (húsvéti →eulogia) emlékeztették a keresztgyermeket a nevezetes eseményre, a keresztség szentségében való újjászületésére. - A keresztelő évford-ját akkor is megünnepelték, amikor a →katekumenátus megszűnt, s az újszülötteket is megkeresztelték. Ezen az ünnepen választották a leendő keresztkomákat, keresztszülőket (köv. gyermekek számára) ünnepélyesen. Ha a leendő keresztszülő nem tudott jelen lenni, a komaság szándékát komatál küldésével fejezték ki. A komatál lehetett jelképes (piros tojás, alma, füge, pattogatott kukorica stb.), v. igazi bőségtál, az ünnepi asztalról vett ajándék. A ~ napja lehetett (keresztelőtől függetlenül) a húsvéti ünnepkör egy jeles napja is (húsvétvas., fehérvas., pünkösd stb.). - 2. Egyes vidékeken a ~ változataként alakult a →mátkálás. E népszokással leányok kötöttek életreszóló barátságot egymással. E barátságot olyan szoros köteléknek tekintették, mint a testvéri kapcsolatot. A ~ napját számon tartották, megünnepelték, v. egymásnak ajándékot (étel, ital, később bármi más) küldtek. - A ~ mindkét változata valójában szeretetlakoma (agape), s mint ilyen az →utolsó vacsora emlékezete. Bennük a szentségek természetfölötti kapcsolatteremtő erejébe vetett hit is megnyilvánul. **

Bálint 1989:320.