mátkálás: a →csángóknál megmaradt kifejezés a barátságkötésre: mátkálódás, megmátkásodás. - A szokás középkori lit. hagyományainkban gyökerezik, de a 20. sz. végén már csak az elszigetelődött moldvai csángók körében él megőrzött régiségként. Itt a húsvét utáni vasárnap neve mátkaváltó vasárnap. E napon két leány „összeállt” mátkát váltani. Kerestek egy keresztanyát, aki a két leánynak összefogta a kezét a szavakkal: „Ha ezen a világon voltunk barátok, virisórák (unokatestvérek), másik világon meg ezen a világon es legyünk mátkások.” Majd a keresztanya elvágta a kezeiket, s azt mondta: „Az Isten adjon szerencsét, szerencsés órában legyen!” - Napjainkban ~nak mondják az →eljegyzést is. **

Bálint 1989:320.